Az elmúlt hetekben forradalmár baloldaliakról, posztmodernről és egyéb „borzalmakról” volt szó a Visszafoglalásban. Megadja Gábor, a Századvég kutatási igazgatója és Molnár Attila Károly eszmetörténész, professzor, egyetemi tanár, ahogy fogalmaztak, visszafoglalták Lánczi András filozófust, egyetemi tanárt is, aki vendégük volt podcastműsorukban, hogy a természetjog fogalmáról még több dolgot megtudhassanak.
Megadja Gábor emlékeztetett, hogy az egyik adásban már volt szó a természetjogról, de nem bontották ki a fogalom minden szeletét. Megadja Gábor rá is kérdezett, mit értünk természetjog alatt. Lánczi András válasza első részében arra utalt, ha definiálni akarjuk, azt is lehet, de néhány mondatban a problémát kellene megvilágítani – fogalmazott. Kiemelte, hogy a természetjog, ahonnan ő mindig is tanulmányozta, az a politikán belül megjelenő természetjogi gondolkodás, illetve a filozófián belüli.
Aki a témával kapcsolatban a legalapvetőbb kérdést teszi fel, az az emberek életét szabályozó törvények, maga a rend, amiben él az ember és minden, ami a közösségi életet szabályozza, az honnan ered? Mint fogalmazott, erre két nagy válasz született. Az egyik az, hogy természettől fogva van ez a rend és azért olyan az a rend és olyanok a szabályok, amelyek irányítják a közösség életét, mert azok a természet alapelveiből következnek, amit a racionális ember felismert egy ponton és kialakította azokat a közösségi életformákat, elsősorban az államot, amit később természetjogi elveknek nevezünk. A másik szerint az lehetséges, hogy egymás között az emberek kigondolják, elképzelik, leírják, érvelnek mellette, hogy miképpen kell berendezni a közösség életét, ugye itt mindig jön a görög szó, a nomosz („νόμος”), tehát a törvény, a szabály az az emberek közötti megállapodást kérdése. Lánczi András kiemelte, hogy a természetjognak ez az alapproblémája, és amit a természetjog erről állít, ami a vitaképes éle, ha úgy tetszik az az, amit nem csak külföldi, hanem magyar filozófusok is gyönyörűen megfogalmaztak.