Emlékeztetett: a legutóbbi felújítás 136 esztendeje fejeződött be, azóta a bazilika, amelyben az emberek naponta jelen vannak és ahol gyertyák füstölnek, amortizálódott. Ez lesz az 1002-ben felavatott bazilika negyedik, bizonyított szentelése; a XII., a XIII. és a XIX. században, nagyobb felújítások végén történt hasonló.
A zömében uniós pályázatokból, több mint 600 millió forintért megvalósult munkálatokról szólva hozzátette: a rekonstrukció során arra is lehetőség nyílt, hogy a második vatikáni zsinat liturgikus reformjának megfelelően gondolják újra az ezeréves teret.
Eszményi megrendelők
John Pawson brit építész, a munkálatok tervezője arról beszélt: a szerzetesrendek „eszményi megrendelők”, mivel szigorú és pontos elképzeléseik vannak a térkezelésről, miközben a tervezőnek a régi és az új közötti utat kell építenie munkája során. Szavai szerint a felújítás során célja volt, hogy ne a világból való kilépés, hanem az intenzív élet helyszíne legyen a templom belső tere.
Szent Márton-ereklye
A felújításokat bemutató körséta során elhangzott: egyszerre erősíti a zarándokhelyjelleget és kapcsolja be a térbe az abból eddig kissé kieső altemplomot, hogy itt kap helyet az eddig a rend kincstárában őrzött Szent Márton-ereklye. A templom védőszentjének csontját az imádkozásra, az elmélyülésre is alkalmat adó félhomályban helyezik el.
A templomkapu belső oldalára került a beavatás helye, az ónix keresztelőmedencével, a tervezés során azonban elvetették azt a kezdetben felmerült elgondolást, hogy ezt a területet megemeljék, kiiktatva a hívőknek kialakított térhez vezető néhány lépcsőt. Valamelyest rövidebbre vették ugyanakkor a szentélybe felvezető lépcső fokait, így nagyobb hely jutott a szerzetesek frissen elkészült padjainak; e térelem egyik végén a felolvasópulpitus, másikon az oltár kapott helyet; mindkettő olasz ónixból készült. A XIX. század végén beépített, a pompát mutatni hivatott padlólapokat tompa fényű, süttői mészkőre cserélték – hangzott el az ismertetés során.
