Kihasznál a főnököm, és nem nagyon tehetek ellene semmit. Most például kénytelen vagyok lemondani a hónapok alatt összespórolt szerény nyaralásomat is, mert nem enged el egy hét szabadságra, csupán három napra. Azt mondta, a bolt nem lehet zárva egész héten, ezért ha el merek utazni, utána már ne is jöjjek vissza dolgozni – panaszolta a Magyar Nemzetnek az egyik népszerű fővárosi piac ázsiai gyártású ruhákat árusító standjának eladója. Botos Elvira elmondta: vietnami munkáltatója gyakorlott vállalkozónak számít hazánkban, hiszen évek óta működtet összesen három üzletet az Asia Centerben és két budapesti piacon. Ennek ellenére több szempontból megsérti a magyar törvényeket, például úgy, hogy alkalmazottaival mostohán bánik, és nem tartja be a munkajogi előírásokat.
A gyakorlat szerint a piacokon dolgozó eladók ugyanis váltótárs nélkül 10-11 órát dolgoznak minden hétköznap, emellett szombaton is tartják a frontot, amíg be nem zár a vásárcsarnok. Pihenni tehát csak a hét utolsó napján tudnak, egészen addig, amíg alkalmazásban állnak. Mivel piaconként egyetlen alkalmazottja van a vietnami munkáltatónak, az árusítóhelyet elhagyni, leülni egész nap nem szabad, akkor sem, ha épp nincs vevő a standon.
Ezzel szemben a teljes árukészletért felelő alkalmazott legtöbbször feketén robotol, de jó esetben is csupán napi négyórás munkaidővel van bejelentve a hatóságoknál. Kézhez pedig átlagosan nettó 100-120 ezer forintot kap havonta. Ezért cserébe a főnök „elvárja” például azt is, hogy az eladó hanyagolja a pénztárgép használatát, illetve falazzon neki, ha felbukkannak a vámhatóság ellenőrei. Túlórapénzt, pihenőidőt, betegszabadságot nem kapnak a vietnami kereskedő magyar árusai, ahogy béren kívüli juttatásokról sem álmodhatnak.
A teljes cikket a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja!
