A rendszerváltozás előtt tilos volt szólnia, de 23 esztendő elteltével végre hallatja a hangját „A magyarok lelkiismerete” – ezt a címet kapta ugyanis keresztségében a még csak idén rehabilitált Mindszenty Józsefről szóló, pénteken nyíló kiállítás és a hozzá kapcsolódó nemzetközi konferencia.
– Az egész élete erről szólt Mindszentynek – magyarázta a névadást Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója. – Arról, hogy a diktatúrák embertelen gyakorlatával szemben fel kell, hogy emeljük a szavunkat, és nem kell, hogy a politikai kényszer miatt lemondjunk arról, hogy amikor szüksége van ránk valamelyik embertársunknak, akkor megtagadjuk tőle a segítő kezet. Az ő személye egybeforrott a nemzet sorsával.
A napokban több lelki, kulturális programmal és zarándoklattal is megemlékeztek a 120 éve születettegyházi vezetőről, aki mindkét XX. századi diktatúra idején hűséges maradt papi hivatásához. Úton a proletárdiktatúra kialakulása felé a püspöki kar nevében szót emelt a lelkiismereti, illetve vallás- és a szólásszabadság sérülése miatt is, de kőkeményen képviselte a deportált felvidéki és lemészárolt délvidéki magyarok ügyét, csakúgy, mint a meghurcolt zsidókét és az embertelenül kitelepített németekét, nem különb módon az ítélet nélkül bebörtönzöttekét, internáltakét. Tevékenysége miatt végül 1948 karácsonyának másnapján tartóztatták le, és csak tudatmódosító szerekkel tudták elérni, hogy vallatása során minden vádat vállára vegyen.
Mindszentynek a korban számos sorstársa volt, ez pedig Schmidt Mária szerint egyenesen következik „a keresztény álláspontból”. – A kereszténység egyik legfontosabb üzenete, hogy mindig az egyénnek a cselekedetei, érdemei szerint kell a büntetést vagy a jutalmazást kimérni rá. Tehát kollektív ismérvek alapján egy keresztény ember nem egyezhet bele abba, hogy csoportokat, embercsoportokat megkülönböztessenek, üldözzenek. Ez hasonló volt a többi egyházi vezető esetében is, akiket hol házi őrizettel sújtottak, hol más módszerekkel lehetetlenítettek el.