Kósa Lajos beszédében úgy fogalmazott, ’56 a magyar szabadság legszentebb ünnepe, ami azt üzeni, a bajban képesek vagyunk szabadságunkért pártszimpátiától függetlenül összefogni. Hangsúlyozta, 56 évvel ezelőtt csak magunkra számíthattunk, az Egyesült Államok csak hitegetett, nem segített a világ akkor legerősebb hadseregével szemben.
– Most, amikor nem tudjuk, mikor lesz vége a válságnak, és viselnünk kell az MSZMP politikai utódai által felhalmozott adósságot, megint csak magunkra, a szorgalmunkra és hitünkre, az összefogás erejére számíthatunk – mondta. Kifejtette, míg az MSZMP politikai utódai azt mondták, el lehet innen menni, „mi azt mondjuk, vissza lehet ide jönni; mindenkit visszavárunk, mert itthon mindenkire szükség van”.
Az MSZP-re utalva kifejtette, az MSZMP politikai örökösei ott ülnek a parlamentben, és azt hiszik, hogy ez jól van így, pedig a nemzet nem felejt. Tudja, ki volt Kádár János, Biszku Béla és Apró Antal, tudja, hogy hazaárulók, sehonnai bitangok voltak, akik csinovnyikként szolgáltak ki idegen érdekeket – közölte.
Kósa Lajos hangot adott annak az álláspontjának, hogy a nemzet előtt az is világos: ugyanazok az idegen érdeket kiszolgáló erők lövettek a tömegbe ’56-ban, mint a forradalomra emlékezőkre 2006-ban. Rámutatott, a hazugság – az, hogy hazudtak reggel, hazudtak délben, hazudtak minden hullámhosszon – eleve bukásra van ítélve, az ötvenes évek kommunistái után politikai örököseiknek is bukást hozott.
’56 példája azonban a szisztematikus hazugsággyártás ellenére a nemzet szívében van, a nemzet nem felejtette el legjobbjai bátorságát, áldozatát, de az őket börtönbe küldő, kivégeztető vérbírókat, az emigrációba kényszerülő tömegeket sem – fejtette ki. Beszéde zárásaként Kósa Lajos arra utalt, a történelem bebizonyította, az idegen érdekek kiszolgálása zsákutca, eredményre csak a kitartás, a szorgalom és az összefogás vezet. Úgy fogalmazott: „Nekünk nem kell idegen példa, tudjuk, mi a szabadság, mert megküzdöttünk érte.”
origo.hu
David Pressman bejelentette lemondását
