„Tudatosan döntögetjük a tabukat”

Több mint negyvenmilliárd forintnyi fejlesztés készül el vagy indul ebben a ciklusban a VIII. kerületben. A Magyar Nemzet interjúja Kocsis Mátéval.

Nem régi hír, hogy bezárnák a józsefvárosi piacot, amelyet sokan csak „a kínaiként” emlegetnek. Az itteni bódéváros rendkívül ellentmondásos: sokan csak az ott kapható olcsó termékeket tudják megvásárolni kevés pénzükből, többeknek munkahely, viszont a közbiztonság csapnivaló. A piac sorsa régóta téma, de mit tehet az önkormányzat?
– A többhektáros területet jelenleg a MÁV saját tulajdonaként adja bérbe a konténerekből és bódékból álló piacot üzemeltető cégnek. Írtam egy levelet a MÁV-nak, amelyben három oldalon soroltam az érveket amellett, hogy ami ott zajlik, szerintem nem mehet tovább. A kispénzű emberek valóban olcsón vásárolhattak itt évtizedeken át, de ezen a piacon lehet „kapni” útlevelet, számlát, sokkolót, rengeteg közbiztonságra veszélyes eszközt is, ami viszont az ő érdekeiket sem szolgálja. Akik tisztességes körülmények között árulják az adózott, megvámolt portékáikat, azoknak felajánljuk, hogy az üres önkormányzati helyiségekben folytassák a törvényes munkájukat. Köztisztasági, közlekedés- és közbiztonsági okokból is alapvető érdek, hogy a bódéváros megszűnjön. Rendszeresek a botrányok, néhány hete például széklábakkal verekedtek itt, és kardoztak.
– A MÁV reagált a levelére?
– Még nem, de nem telt még el sok idő. Reményeim szerint még az ősszel döntés várható, és ha a vasúttársaság elfogadja a kérésünket, amellyel a kormány is egyetért, legkésőbb jövő nyárra bezár a piac. Az államnak is érdeke, hogy megszűnjön itt az a tevékenység, amely becslések szerint évente 15-20 milliárd forintnyi adókiesést okoz. Az ügyet előmozdíthatja, hogy az egykori Ludovika felújításával, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozatalával az állam igényt tart az Orczy park területére, ahol az önkormányzat kezelői joga megszűnik. Több kerületi céget is átvesznek. A kormány tárgyalóinak szándéka szerint a Józsefvárost a vasúti terület egy részének átadásával kompenzálnák. A terület fejlesztésére kész terveink vannak: rendezvényközpont, szabadidőpark, sportpályák és hosszú távon szociális bérlakások épülhetnének ide, saját forrásból, három ütemben. Egy mindenki számára elérhető, jelentős részben zöld terület jönne létre Budapest közepén, amelynek kapuja a Józsefvárosi pályaudvar lenne. Műemléki épületét felújítanánk, amely emlékhelyként szolgálna, hiszen ez volt az a pályaudvar, ahonnan a budapesti zsidóság jelentős részének a deportálása zajlott.

– Az említett Ludovika-beruházás nem csupán épületfelújítás, illetve campusépítés. Az egész környék, az Orczy negyed megújítását szolgálja, a fejlesztéssel pedig a közbiztonság is javulhat.
– Így van, de hozzá kell tennem: a Józsefváros az elmúlt években jó gazdája volt a parknak, közel 300 millió forintot költöttünk rá, felújítottuk, karbantartottuk. A közel 30 milliárd forintos állami beruházás egyik fontos eleme, hogy az Orczy park közpark marad, továbbra is bárki látogathatja. Az ötven évig elhanyagolt környék megújításának pedig őszintén örülünk, akárcsak a régóta bezárt Erkel Színház közel kétmilliárdos, szintén állami felújításának, amelyben ismét lesz élet, kultúra, közösség, megtartó erő. Bízom benne, hogy 2014-re a négyes metró itteni megállójával együtt a II. János Pál pápa tér felszíni rendezése is megoldódik. Összesen 42 milliárd forintnyi fejlesztés készül el vagy indul el a kerületben, és ez nem kevés.
– Nem mellesleg ezek a beruházások a Józsefváros hírnevének sem ártanak.
– Sőt, a kerület legnagyobb problémája éppen a rossz megítélése. A kerületről ma még mindig rosszabbat gondolnak a magyar emberek, mint amilyen valójában. Végre a mostani kormány és a fővárosi vezetés helyén kezeli, támogatja a Józsefvárost. Rájöttek arra ugyanis, hogy ez egy olyan városrész, amely 1956-os központi szerepe miatt a pártállamban büntetendő volt. Megvonták a támogatásokat, gettósították, kialakult a bűnözés, a prostitúció. Ezt a kerületet, amely hajdanán a politikai, tudományos, kulturális élet központja volt, tudatosan büntették. Ma már úgy érzem, szeretik és becsülik, és ez minden beruházásnál fontosabb.
– Hamarosan már csak legenda lesz a „nyócker”?
– Aki ismeri a városrészt, tudja, hogy már nem olyan, mint húsz éve. Amikor 2010-ben felhatalmazást kapott a képviselő-testület – én a korábbi időközi polgármester-választás után másodjára –, leszögeztük: megtaláljuk a gócpontokat, amelyek a Józsefvárost negatív színben tüntetik fel, és felszámoljuk őket. Ilyen az említett Orczy negyed és környéke. Lebontottuk, és hamarosan újjáépítjük a 60 éves Teleki téri piacot, amelyhez régóta nem mert hozzányúlni senki. Ezt tesszük az említett józsefvárosi piaccal, és hozzányúlunk a sokat vitatott hajléktalanügyhöz is. Tetszik, nem tetszik, továbbra is azt mondjuk: Budapest és egy-két városrész, különösen a VIII. kerület, az elmúlt húsz évben túlterheltté vált. Nem a hajléktalanokkal van főként problémánk, hanem az ellátórendszerrel, illetve annak működtetésével. Egyetlen más település sem várhatja el, hogy egy kerület oldja meg 2000-3000, főként vidékről érkezett ember kilátástalan helyzetét. Ez sem mehet így tovább, még akkor sem, ha támadások középpontjába kerülünk. Én a józsefvárosiak érdekeit nézem, senki másét.
– Ezzel nincsenek egyedül. Hajléktalanügyben a főváros és személyesen Tarlós István főpolgármester is viszi a maga keresztjét.
– E téren két stratégiai partnerünk a főváros és a Belügyminisztérium. Ugyanazt mondom én is, amit a főpolgármester: nem jó, ha egy európai uniós fővárosban a kukából esznek, az utcán élnek emberek. Ha valaki nehéz szociális helyzetben van, attól még nem lehet törvényen kívüli, a szabályok mindenkire vonatkoznak. A Józsefvárosban az elmúlt két-három évben tudatosan olyan témákat vettünk elő, amelyekről sokáig beszélni fognak, és amelyek tabunak számítottak.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatják.