A Vértesben 1945 januárjában hősi halált halt magyar honvédeknek állítottak emléket Vérteskozmánál kedden. Az avatóünnepségen Semjén Zsolt beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar katonák a második világháborúban is bizonyították vitézségüket, és ezúttal az ő hősiességükre, „fától fáig folytatott kézitusájukra” emlékeznek.
Emlékeztetett arra, hogy a magyar nemzet többször kivívta a világ elismerését, a második világháború után azonban más volt a megítélésünk, mert a vesztesek oldalán harcoltunk, és a történelmet mindig a győztesek írják. „A megszállók és a hatalomba ültetett csatlósaik szemében bűnös volt a magyar hadsereg minden tagja. Áldozatok és hősök csak kommunisták lehettek. Horthy Miklós hadseregét még említeni sem volt tanácsos. Így csend honolt, pedig nemigen akadt család, amelyben ne gyászoltak volna” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Ma már szabadon lehet emlékezni és emléket állítani, így kerültek méltó fejfák a Don-kanyarban elesettek sírjai fölé vagy állítottak kereszteket a Gulág fogolytáboraiban odaveszett honfitársaink emlékezetére – mondta. Semjén Zsolt köszönet mondott mindenkinek, aki a múlt feltárásán munkálkodik és fontosnak tartja, hogy az utókor elé igazi példaképeket állíthassunk.
Több mint két hónapig tartották állásaikat
A megemlékezésen elhangzott, hogy a második világháború magyarországi hadszínterein kevés harctér volt, ahol a Magyar Királyi Honvédség alakulatai eredményes harcot folytattak a megszálló szovjet hadsereg ellen. A Vértesben az első huszárhadosztály mint az egyetlen magyar lovas seregtest több mint két hónapig tartotta állásait a túlerőben lévő ellenséggel szemben 1945 elején.
A hadosztály harctevékenységeit többnyire a túlerő által visszaszorított vagy az ellentámadó német kötelék tehermentesítése céljából hajtotta végre. Először a Vértes hegység nyugati részén foglaltak el védőállásokat, majd a Székesfehérvár és a Balaton között végrehajtott sikeres német előretörés (Konrad III.-as hadművelet) során a keleti részt is elfoglalták. Jórészt közelharc folyt: szuronnyal, rohamkéssel és kézigránáttal vették fel a küzdelmet a szívósan védekező szovjet erőkkel.
