Az intézet összesen 849 fekvőbeteg-ággyal működött. Ezek egy részét a nagyobb fővárosi kórházakba helyezték át, így kapott a Nyírő Gyula Kórház körülbelül hetvenet és a Merényi Gusztáv Kórház több mint százat. Nagy számban kapott ágyakat a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája is, és a három budapesti intézményen kívül a fővároshoz közeli kerepestarcsai kórházba is jutott legalább húsz hely. A neurológiai ágyak többségét azonban Németh Attila tájékoztatása szerint megszüntették, és hasonló sorsa jutott száz-kétszáz pszichiátriai fekvőhely is.
Az OPNI bezárásával nem csak a betegek helyzete vált bizonytalanná. Németh Attila elmondta, három-négy évvel a Lipót megszűnése után a korábban ott dolgozó orvosok negyven százaléka már nem praktizált, ők ugyanis vagy nyugdíjba mentek, vagy külföldre vándoroltak. A szocialista–szabad demokrata időszak egészségügyi kormányzata akkor azzal érvelt, hogy az OPNI dolgozói majd a vidéki kórházak osztályain helyezkednek el, ezzel csillapítva a számos megyét érintő orvoshiányt. Ez az elképzelés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ugyanolyan kevés orvos dolgozott, mint korábban. – Az orvosok hatvan százaléka maradt a szakmában, ők többnyire Budapesten nyitottak magánpraxist, vagy pszichiátriai gondozókban helyezkedtek el, tehát kevesen folytatták a munkát kórházi osztályon – fogalmazott a főorvos.
Szalai Laura
A teljes cikket a pénteki Magyar Nemzetben olvashatja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!