Felvállalt áldozatukkal tették jobbá a világot

A szentendrei Ferences Gimnázium nevelőtestületének tiszteletbeli tagjaivá váltak a XX. század rendbeli vértanúi.

Múlt pénteken a Ferences Gimnáziumban felavatták a rend hét vértanújának emlékművét. A szoboravató után pódiumbeszélgetéssel és a kommunizmus sötét árnyait megidéző színdarabbal emlékeztek a világháború és az egyházüldözés áldozataira.

Lukovits Milán, az intézmény igazgatója elmondta: az emberiség évezredek óta próbálja a rosszat rosszal legyőzni, holott az egyetlen megoldás az lehet, ha a rosszat a jóval próbáljuk felülmúlni. „A vértanúk emberileg rettentő nehéz szituációban álltak helyt, tehát amikor nem voltak velük barátságosak, nem kesztyűs kézzel bántak velük, hanem egyenesen az életükre törtek, bebörtönözték őket. Ebben a helyzetben ők támaszt tudtak nyújtani rabtársaiknak, nem keseredtek el, nem váltak gyűlölködő emberré, hanem valahogy ezekben a pokoli helyzetekben, amelyeket egyikünk sem kíván magának – hogy börtönbe kerül, szovjet lágerbe kerül, félholtra verik, kivégzik, árokba lövik és egyéb ilyen szörnyűségek – megőrizték a derűs lelkületüket és erőt adtak a sorstársaiknak, hogy ezeket a szörnyűségeket valahogyan átéljék. Valahogy úgy érzem, hogy nemcsak a múlt miatt fontos, hogy velük megismerkedjünk, hanem a jövő miatt is. Az evangéliumot és a bibliát idézve azt kell hogy mondjam, Szent Pál ír egy olyan fontos mondatot, hogy győzzétek le a rosszat jóval.”

Lukovits Milán szerint a vértanúk tanítása ma is nagyon aktuális. Fontosnak tartja, hogy mától kezdve az iskola egyik folyosóján nap mint nap az ő alakjuk előtt sétálnak majd el a diákok. „Úgy fogalmaztam a gyerekeknek és a szülőknek, hogy ők heten a nevelőtestületnek a tagjai, azzal együtt, hogy nem mennek be órára, nem fognak egyetlen gyereket sem megfegyelmezni, de mégis egyszerűen tanítanak valamit nekünk. Nagyon örülök, hogy már ott állnak a helyükön és ki fogják fejteni a hatásukat” – fejtette ki véleményét az igazgatóatya.

Múlt pénteken a Ferences Gimnáziumban felavatták a rend hét vértanújának emlékművét. A szoboravató után pódiumbeszélgetéssel és a kommunizmus sötét árnyait megidéző színdarabbal emlékeztek a világháború és az egyházüldözés áldozataira.

Lukovits Milán, az intézmény igazgatója elmondta, az emberiség évezredek óta próbálja a rosszat rosszal legyőzni, holott az egyetlen megoldás az lehet, ha a rosszat a jóval próbáljuk felülmúlni.

„A vértanúk emberileg rettentő nehéz szituációban álltak helyt, tehát amikor nem voltak velük barátságosak, nem kesztyűs kézzel bántak velük, hanem egyenesen az életükre törtek, bebörtönözték őket. Ebben a helyzetben ők támaszt tudtak nyújtani a rabtársaiknak, nem keseredtek el, nem váltak gyűlölködő emberré, hanem valahogy ezekben a pokoli helyzetekben, amelyeket egyikünk sem kíván magának – hogy börtönbe kerül, szovjet lágerbe kerül, félholtra verik, kivégzik, árokba lövik és egyéb ilyen szörnyűségek – megőrizték a derűs lelkületüket és erőt adtak a sorstársaiknak, hogy ezeket a szörnyűségeket valahogyan átéljék. Valahogy úgy érzem, hogy nemcsak a múlt miatt fontos, hogy velük megismerkedjünk, hanem a jövő miatt is. Az evangéliumot és a bibliát idézve azt kell hogy mondjam, Szent Pál ír egy olyan fontos mondatot, hogy győzzétek le a rosszat jóval.

Lukovits Milán szerint a vértanúk tanítása ma is nagyon aktuális. Fontosnak tartja, hogy mától kezdve az iskola egyik folyosóján nap mint nap az ő alakjuk előtt sétálnak majd el a diákok. „Úgy fogalmaztam a gyerekeknek és a szülőknek, hogy ők heten a nevelőtestületnek a tagjai, azzal együtt, hogy nem mennek be órára, nem fognak egyetlen gyereket sem megfegyelmezni, de mégis egyszerűen tanítanak valamit nekünk. Nagyon örülök, hogy már ott állnak a helyükön és ki fogják fejteni a hatásukat” – fejtette ki véleményét az igazgatóatya.

Károlyi Bernát, Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael ferences szerzetesek 1944 és 1954 között életáldozatukkal tettek tanúságot hitükről, haza- és emberszeretetükről. Hárman a szovjet, illetve jugoszláv csapatok, négyen pedig a magyar kommunista rendszer áldozatai. A rendtársaik és az érintett egyházközségek úgy vélekednek, hogy Krisztusért adták oda az életüket és üldözőiket az Isten és egyház elleni gyűlölet vezérelte. Ugyanazt tették a nemzeti szocialista, mint a kommunista időszakban: mentették az üldözötteket, kiálltak az egyházért, a kisemmizettekért. Valamennyien tisztában voltak vele, hogy a híveik melletti kitartásuk egyenlő a vértanúság vállalásával. Körösztös Krizosztom és társai példamutató magatartásáról néhány hónappal korábban a 94 esztendős Kamarás Mihály mesélt az MNO-nak. Az rubinmisés ferences emlékeit csak a legnagyobb tisztelettel tudtam végighallgatni.