Csonka Ferenc atya egykori cserkészei közül a legfiatalabbak is hetven év körül járnak, szerda este mégis megtelt a Belvárosi templom, ahol pécsi működése alatt káplán volt Feri bácsi. Így nevezték a tanítványai nemcsak azért, mert közvetlen, baráti volt köztük a viszony, hanem mert a cserkészet 1948-as betiltása után érdemes volt minden szóra figyelni, ami a személyazonosításra alkalmas lett volna. Mint később kiderült, valóban nem lehetett tudni, hogy ki készít jegyzeteket, sőt, hangfelvételeket a cserkészek beszélgetéseiről. Vadász István és Horváth Attila pécsi öreg cserkészek ezekben a vészterhes időkben jártak Feri bácsi alkalmaira.
Csonka Ferenc a 217. számú Keresztény Munkás Ifjú Cserkészcsapatban kezdte meg a szolgálatát, majd a magyarországi katakombacserkészet, a betiltás után titokban folytatott cserkészmozgalom egyik kulcsfigurája volt: több cserkészcsapatot is vezetett, ezen kívül számtalan diáknak volt lelki atyja az általános iskolás korosztálytól egészen a főiskolásokig. Vadász István 1954-től egészen Csonka Ferenc bebörtönzéséig járt a beszélgetéseire, minden héten más családnál gyűltek össze. Elmondása szerint a legendás atya tizenöt cserkészcsapatából ma összesen talán harmincöten vannak életben, az ő csoportjukból pedig már csak öten.
Akkoriban persze nemcsak hogy más csapatokról nem tudtak, de még egymás valódi nevét sem ismerték a csoporton belül. Ez volt a legjobb védelem a lebukás esetére. A kirándulásokat a pécsi Meteor kirándulóegyesületen keresztül szervezték, a „tökéletes bűntényhez” a biztonság kedvéért még piros nyakkendőt is kötöttek. „Ha lebukunk, mindent kenjetek rám” – Csonka Ferencnek ezt a sokat ismételt mondatát egybehangzóan idézik a volt tanítványok, Vadász István és Horváth Attila is.
A cserkész pap későbbi sorsa is bizonyította, hogy a lebukás veszélyét érdemes volt komolyan venni. Csonka Ferencet több más cserkészvezetővel együtt 1961-ben elhurcolták, és büntetőeljárást indítottak ellenük. Csonka Ferenc hat év fegyházbüntetést kapott a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésért és vezetéséért és kétrendbeli természet elleni fajtalanságért. Mindkettő koholt vád volt: az elsőt könnyű volt rábizonyítani az üldözött cserkészet egyik vezető alakjára, a másodikhoz két olyan gyerek hamis tanúvallomása szolgáltatott bizonyítékot, akikről a tárgyaláson jelen lévők is jól tudták, hogy a bíróságon látták először Csonka Ferencet.
Bóka–R. Kiss
További részletek a Magyar Nemzet szombati számában
