Nagy Kálmán felidézte: a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház koraszülöttosztálya – Magyarország első ilyen osztálya – már negyvenöt éves múltra tekint vissza. Alapítása összefüggött azzal, hogy a megyében rendkívül magas volt a koraszülött-halandóság. Az osztály azóta koraszülött gyerekek ezreit mentette meg a biztos haláltól. Borsod-Abaúj-Zemplénben szervezték meg az országban először a koraszülöttek inkubátoros szállítását, amely máig is az egyik legfontosabb tényezője a koraszülöttek életben tartásának – hangsúlyozta az intézményvezető. Hozzátette: az osztály tavaly is sok gyógyult, jó életminőségű koraszülöttet bocsátott haza.
Az elmúlt másfél hét alatt a gyermek-egészségügyi központ koraszülöttosztályán több, igen kis testtömegű koraszülött halt meg. A közvetlen halálok eddig nincs feltárva, az egyes esetek közötti összefüggés még nem tisztázott. „Az osztály dolgozói a vizsgálatok eredményét, illetve értékelését szükségesnek tartják és várják” – írta a szakember. Kifejtette: az igen kis testtömegű koraszülöttek megszületésük után súlyos betegek. „Ezek a gyermekek gyenge védekezőképességgel rendelkeznek, és életkilátásuk korlátozott.” Egy 1000 grammos újszülött olyan felnőttnek felel meg, akinek testtömege eredetileg 60 kilogramm, és betegsége miatt 20 kilót fogyott – hozott példát.
A miskolci gyermek-egészségügyi központ Magyarország egyik legjobb intézménye, amelytől sok esetben egyetemi klinikák kérnek segítséget, és olyan súlyos betegeket lát el sikeresen – égetteket, leukémiásokat, csontvelőtranszplantáltakat –, akiknek a kezelése nemzetközileg is jelentős gyógyító feladatot jelent, jegyezte meg Nagy Kálmán. „Természetesen mélységesen együtt érzünk azoknak a szülőknek a fájdalmával, akik gyermeküket elvesztették” – fogalmazott.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórházban működő szakmai, illetve érdek-képviseleti szervezetek csütörtökön közleményt adtak ki, amelyben azt írták, tényszerű, tárgyilagos és pártatlan tájékoztatást kérnek a médiaszolgáltatóktól. Az aláírók elismerik a média társadalmi kontrollban betöltött szerepét, ám megdöbbenve értesülnek azokról a „találgatásokra okot adó riportokról, az egyoldalú tájékoztatásról”, amelyek a vizsgálat befejezése előtt megzavarják az intézményben kezelt betegek nyugalmát, a dolgozókat pedig elbizonytalanítják.