Nem iskola az, amelyik csak oktat – hangsúlyozta Lezsák Sándor az 1913-ban alapított, egykor Kígyós Puszta I. Számú Általános Iskolának nevezett intézmény udvarán tartott megemlékezésen, amelyen az 1998-ban végleg bezárt intézmény egykori diákjai és pedagógusai vettek részt.
Az Országgyűlés alelnöke úgy fogalmazott: „Ne higgyenek azoknak, akik azt mondják, hogy egy kis iskola nem lehet színvonalas!” Emlékeztetett arra, hogy a kígyósi iskolában, ahol az alsó és a felső tagozatos diákokat is összevontan tanították, képesek voltak olyan oktatási eszközöket készíteni, amelyek segítettek a tananyag elsajátításában a diákoknak.
Kell a számítógép, de kell a nevelő ember, mert minden gyermekben van tehetség, minden gyerekben van képesség – fogalmazott a politikus.
Lezsák Sándor visszaemlékezett az 1970-es évekre, amikor még a Lakitelek melletti Szikra összevont iskolájában tanított, ahol hallgatták a kígyósi iskolában tanító Benedek István és felesége, Ilona néni „magnós rejtelmeit”, majd szurkoltak az iskolarádió Nyitnikék című műsorában.
Az Országgyűlés alelnöke felidézte, hogy a hetvenes években sorra bezárták a külterületi iskolákat, és lakótelepekre kényszerítették az embereket. A Lakiteleki Népfőiskola alapítója szerint a mindenkori kormányok felelőssége, hogy döntéseinek milyen lesz tíz-tizenöt év múlva a következménye. Klebelsberg Kunó egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert idézte, aki szerint az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni oda.
Benedek Istvánné, aki 1955-ben került a kígyóspusztai általános iskolába, s nyugdíjazásáig tanított ott férjével együtt, a centenáriumi ünnepet megnyitó beszédében kiemelte: nem az a fontos, hogy hol épül fel egy iskola, falun, városon vagy a pusztában, hanem az, hogy kik és mit tanítanak ott.
A megemlékezésen a közösségi házként funkcionáló egykori intézmény falán felavatták Benedek István emléktábláját.
A tanyai általános iskolát 1913-ban alapították, egy kígyósi gazda által adományozott telken, a közeli tanyákon élő emberek adományából épült. A környék „tanító bácsija”, Benedek István 1951-ben került az iskolához, ahol feleségével 1992-ig tanított. Benedek István 1997-ben halt meg, a kígyóspusztai iskolát, óvodát és a napközit 1998-ban végleg bezárták. Az intézmény ma a 16 kilométerre lévő kiskunmajsai művelődési központhoz tartozik.
