Ebbe bele lehet betegedni, az én egészségem rá is ment; negyedszerre kell felújítani a házam – mondja zaklatottan Zádori Zoltánné szobi otthonában, amelynek lakhatóvá tételén még most is dolgoznak a munkások. A nyugdíjas hölgy a mai napig nem tudott visszaköltözni házába, a Mol egyik épületében kapott szobát. Meséli, annak idején rászedték, mert a volt tulajdonos nem mondta neki, hogy a Rév utcában álló ingatlan gyakorlatilag árvízi területnek számít. A kapuból ugyan látni a Dunát, ám aki korábban nem itt élt, annak valóban elképzelhetetlen, hogy a folyó idáig kiönthet. Pedig így volt: Zádoriné megmutatja, meddig ért a mocskos lé a szobákban, mosogatója is tele volt a Duna vizével. A helyiségekben a vakolatot tégláig leverték, igyekeztek kiszárítani az épületet, majd újravakolták. Jelenleg a tetőn serénykednek az ácsok, mert az egyik gerenda alatt kissé megroggyant a ház, s magával rántotta a tető egy részét is. – A legutóbbi árvíz óta még ki sem száradt a ház, már jött is a következő – kesereg Zádoriné rendezetlen udvarán, s hozzáteszi: nagyon várja már az október végét, amikor végre visszaköltözhet, s bútorait elhozhatja a zeneiskola raktárából.
Pálos Ildikóéknak a Sport utca legalacsonyabban fekvő részén van házuk, amely jelenleg lakhatatlan, mert amikor elkezdték felújítani a régi családi otthont, érkezett az árvíz. – Szobon születtem, gyermekkoromban is itt laktam, de nem emlékszem áradásokra, az utóbbi tíz évben ugyanakkor négyszer is volt – mondja a fiatalasszony, s hozzáteszi: soha nem tudja elfelejteni azt a látványt, ami az ár elvonultával várta a házba lépve. Iszap, bűz, döglegyek fogadták, édesanyja infarktust kapott az átélt élmény hatására. Élhetetlenné vált az otthonuk, amelynek egyik oldala elé egy új főfalat szükséges felhúzni, mert a víz szabályosan kimosott több sor követ a ház oldalából. Az udvaron ottjártunkkor is dolgoznak a munkások, annak a cégnek az alkalmazottai, amellyel az Ökumenikus Segélyszervezet kötött szerződést a felújításokra. Folyamatosan jár a malterkeverő, igyekezniük kell, hogy még a hideg beállta előtt visszaköltözhessenek a lakók, akik jelenleg Pálos Ildikó nagynénjénél élnek.
– Az Ökumenikus Segélyszervezet volt az első, amely felajánlotta a segítségét a településnek – köszöni meg Remitzky Zoltán polgármester a gyors segítséget az ökumenikusoknak, akik nemcsak az árvíz elleni védekezésben nyújtottak segítő jobbot, de az árhullám elvonulását követően is. Szükség volt az összefogásra, mert a polgármester tájékoztatása szerint a településen 32 épületet öntött el a Duna, ami több mint hatvan helybélit érintett.
Velkei Tamás
A teljes cikket a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja.
