Európában ma nem az a haladó, aki a keresztény kultúráról és a munkáról lebeszélő, a válságba vezető, rossz úton akar továbbmenni, mert az a szakadékba visz – mondta az Úton egy erősebb Európa felé című konferencián a kormányfő, aki egyben a CDI egyik alelnöke.
Szerinte a kontinensen ehelyett ma az számít haladónak, aki megfordul és megkeresi az elhagyott jó utat, amely az alapvető keresztény értékekre, az emberi méltóságra, szabadságra, kötelességre épít, ahol az érdem a munkából táplálkozik, és ahol becsben tartják a természetes emberi közösségeket, a családot és a nemzetet. Ez vezet az erős Európához – jelentette ki Orbán, hozzátéve, hogy Magyarországon az új alkotmány éppen ezt, az elhagyott, jó európai utat keresi.
Példaként megemlítette, hogy Kína, India és Brazília is egyebek mellett azért emelkedik olyan gyorsan, mert saját kulturális hagyományaira és saját polgárai munkájára épít. Megjegyezte egyébként, hogy az Európai Unióban „ma vadászat folyik azok ellen az elsősorban közép-európai politikusok ellen, akik a keresztény Európa értékeiről mernek beszélni”. Ezzel kapcsolatban „szimpla, közönséges történelemhamisításnak” nevezte, hogy az unió alkotmányából kihagyták az utalást a keresztény hagyományokra.
A miniszterelnök ismét feltette a kérdést – ami szerinte a közeljövő legnehezebb vitája lesz –, hogy vajon az EU képes-e arra, hogy egyszerre mélyítse a gazdasági együttműködést az eurózónán belül, és hogy teret hagyjon az euróövezeten kívüli országoknak saját gazdaságpolitikájuk alkalmazására. Meggyőződése ugyanis, hogy a közös pénzt használó államoknak – az euró fenntarthatóságáért – létre kell hozniuk a bankuniót, a közös eurózónás költségvetést és adórendszert, valamint a közös szociális elosztási szabályokat. Az euróövezeten kívüli országoknak pedig saját gazdaságpolitikát kell folytatniuk – mondta.
A kormányfő a Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) – amelynek egyik alelnöke – ülésének szünetében kifejtette: Európában ma mindenhol az a probléma fogalmazódik meg, amely szerint be kellene indítani a növekedést, ám önmagában az üzleti élet erre nem képes, ezért szükség lenne a kormányzatok növekedésbarát politikájára, ugyanakkor a magas adósságok miatt nincs pénzügyi forrás a központi büdzsékben bővülést generálni.