Levetítették az Aranykéz utcai áldozat vallomását

P. Tamás és társai ellen Prisztás József 1996-os megölése miatt indult büntetőper.

Boros József szerint a vádlottról és köréről tudni lehetett, hogy brutális leszámolásokra képes, de az áldozattal sem lehetett tárgyalni. Arról is beszélt, hogy Prisztás uzsorából hatalmas vagyonra tett szert, és be akart szállni az olajüzletbe. Ennek érdekében átvette az alvilág bankárának tartott Lakatos András „Kisbandi” piramisjátékban felhalmozott adósságait, megpróbálta behajtani, és így kért részesedést az olajüzletből, ami viszont sértette P. Tamás érdekeit.

Boros József szerint Kisbandi 1-1,2 milliárd forinttal „húzta le” az államháztartást az 1990-es években a halasztott vámfizetés révén, amire az engedélyt T. I., a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága jövedéki osztályának vezetője adta ki. A vámtiszt ellen eljárás is indult a videovallomás szerint, amelyben elhangzott az is, hogy Lakatosék az elsőrendű vádlott, P. Tamás nélkül nem tudták volna elintézni az engedélyt.

A rég elhunyt tanú a videofelvétel tanúsága szerint azt mondta a már szintén több mint másfél évtizede halott Prisztásról, hogy brutális ellenfél volt, rengeteg pénze, emberei, befolyásos kapcsolatai – köztük nagyon jó titkosszolgálati összeköttetései – miatt, ám megölésekor a budapesti éjszakában mindenki tudta, hogy ez kinek állhat érdekében, és hogy akik elkövették, „nem viccelnek”, ezután minden megtörténhet.

Addig is voltak uzsoraügyletek, „felvonultak, betámadtak, egy kis dádá” annak, aki nem fizetett, de a leszámolások, robbantások a Prisztás-gyilkossággal vették kezdetüket a Boros szerint. A tanú úgy vélte: az elsőrendű vádlott és az áldozat között nyilvánvaló érdekellentétek voltak, ám magáról a gyilkosságról azt állította, hogy az oroszok követték el valakinek a megbízásából.

A tanú beszélt arról is, hogy akkoriban ha volt egy komolyabb akció, előtte és utána is „összeröffent” az elsőrendű vádlott, T. Gy., egy az alvilágban ismert nyolcadik kerületi személy, valamint Radnai László, akit bűnszervezetben elkövetett súlyos bűncselekmények miatt ítéltek el jogerősen a kecskeméti maffiaperben, de szabadlábra került, és az elsőrendű vádlottra terhelő vallomást tett Prisztás megölése ügyében. A tanú azt is tudni vélte, hogy ezek közül volt, aki a súlyos bűncselekmények után hosszabb-rövidebb időre külföldre ment.

A videovallomás megtekintése után P. Tamás azt mondta, hogy ez csupán hangulatkeltés, az áldozat behajtó volt, aki Lakatoson keresztül kívánta képviselni magát az alvilágban.

P. Tamás felhívta a figyelmet, hogy a vallomásban szó sincs azokról az ingatlanügyletekről, amelyek a vád szerint az áldozat halálához vezettek, szóba kerülnek viszont az oroszok. Az elsőrendű vádlott szerint a vádbeli gyilkosság hátterében az állhat, hogy Prisztás „ki akarta ebrudalni az országból az oroszokat”.

„Nem lehetett vele tárgyalni, ezért kellett kiiktatni” – jegyezte meg az áldozatról a vádlott, Borosról pedig azt mondta: az 1990-es években 120 millió forintot adott olajüzletekhez Radnainak, és csak azért akart kiszállni, mert „rádöbbent, hogy becsapják”.

A vádlott és a védője is szóvá tette, hogy Boros és kihallgatói között szokatlanul szívélyes volt a viszony, a rendőrök még kólával is megkínálták. A védő azt is furcsállja, hogy amikor ő kérte a videofelvételt, akkor a hatóságok azt mondták, hogy már leselejtezték, az ügyészség kérésére viszont előkerült.

P. Tamás és társainak büntetőpere rendkívüli biztonsági intézkedések mellett zajlik. Tucatnyi maszkos, géppisztolyos büntetés-végrehajtási őr vigyázta a három vádlottat, és egyenruhás rendőrök felügyelték a katonai bíróság Fő utcai épületét. A bíró a pénteki tárgyaláson a bizonyítás érdekeire hivatkozva nem engedélyezte a sajtónak hang- és képfelvétel készítését.

A vádirat szerint P. Tamás 1994 és 2000 között az Energol Rt. vezérigazgatója volt, a cég tevékenysége révén jelentős vagyont szerzett, és egyre nagyobb befolyásra tett szert az alvilágban. 1996-ban kölcsönügyletek folytán elszámolási vitába keveredett a budapesti éjszakai élet másik meghatározó alakjával, Prisztás Józseffel, és elhatározta, hogy megöleti. A későbbi áldozatot P. Tamás egy ismerőse csalta a harmadik kerületi Ladik utcába 1996. november 1-jén, majd ott P. Tamás testőre pisztollyal fejbe lőtte a kocsijába beszálló Prisztást, aki a helyszínen meghalt. Az eljárás során mindhárom vádlott tagadta bűnösségét.

P. Tamás egy időben a legkeresettebb magyar bűnözők listáját vezette, tavaly júliusban elfogták, és előzetes letartóztatásba helyezték. A hatóságok őt gyanúsították meg a négy halálos áldozatot követelő, 1998-as Aranykéz utcai robbantással – amelyben meghalt a sajtóban rendőrségi informátorként is emlegetett Boros József Károly –, továbbá Seres Józsefnek és testőrének 1999-es, tahitótfalui meggyilkolásával is.

P. Tamás neve a közelmúltban azzal kapcsolatban vált széles körben ismertté, hogy nyilvánosságra kerültek a 2008-ban, a Gyurcsány-kormány idején a Nemzetbiztonsági Hivatal élén álló Laborc Sándorral folytatott megbeszélései. A két beszélgetésről készült hangfelvételek leirata szerint P. Tamás félt, hogy 2010-ben a baloldal elveszíti a választásokat, és mindent megtett volna, amit kérnek; Laborc közéleti szereplőkre terhelő információkat várt tőle. Abban az ügyben hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás gyanúja miatt folytat eljárást a Központi Nyomozó Főügyészség.