A videovallomás megtekintése után P. Tamás azt mondta, hogy ez csupán hangulatkeltés, az áldozat behajtó volt, aki Lakatoson keresztül kívánta képviselni magát az alvilágban.
P. Tamás felhívta a figyelmet, hogy a vallomásban szó sincs azokról az ingatlanügyletekről, amelyek a vád szerint az áldozat halálához vezettek, szóba kerülnek viszont az oroszok. Az elsőrendű vádlott szerint a vádbeli gyilkosság hátterében az állhat, hogy Prisztás „ki akarta ebrudalni az országból az oroszokat”.
„Nem lehetett vele tárgyalni, ezért kellett kiiktatni” – jegyezte meg az áldozatról a vádlott, Borosról pedig azt mondta: az 1990-es években 120 millió forintot adott olajüzletekhez Radnainak, és csak azért akart kiszállni, mert „rádöbbent, hogy becsapják”.
A vádlott és a védője is szóvá tette, hogy Boros és kihallgatói között szokatlanul szívélyes volt a viszony, a rendőrök még kólával is megkínálták. A védő azt is furcsállja, hogy amikor ő kérte a videofelvételt, akkor a hatóságok azt mondták, hogy már leselejtezték, az ügyészség kérésére viszont előkerült.
P. Tamás és társainak büntetőpere rendkívüli biztonsági intézkedések mellett zajlik. Tucatnyi maszkos, géppisztolyos büntetés-végrehajtási őr vigyázta a három vádlottat, és egyenruhás rendőrök felügyelték a katonai bíróság Fő utcai épületét. A bíró a pénteki tárgyaláson a bizonyítás érdekeire hivatkozva nem engedélyezte a sajtónak hang- és képfelvétel készítését.
A vádirat szerint P. Tamás 1994 és 2000 között az Energol Rt. vezérigazgatója volt, a cég tevékenysége révén jelentős vagyont szerzett, és egyre nagyobb befolyásra tett szert az alvilágban. 1996-ban kölcsönügyletek folytán elszámolási vitába keveredett a budapesti éjszakai élet másik meghatározó alakjával, Prisztás Józseffel, és elhatározta, hogy megöleti. A későbbi áldozatot P. Tamás egy ismerőse csalta a harmadik kerületi Ladik utcába 1996. november 1-jén, majd ott P. Tamás testőre pisztollyal fejbe lőtte a kocsijába beszálló Prisztást, aki a helyszínen meghalt. Az eljárás során mindhárom vádlott tagadta bűnösségét.
