A Gianni és Miki gasztrokalandjait bemutató sorozat záróepizódja egészen szokatlan helyen játszódik. Miután megtalálták az ország legjobb mangalicasonkáját, majd Miskolcon megismerkedtek Bari Lacival, a páros további kalandok felé vette az irányt. Hamar kiderült, hogy a természet is tud olyan mély nyomot hagyni, mint egy emlékezetes fogás.
A borsodi út utolsó állomása a Szent István-barlang, ahol Miki már izgatottan várja Giannit, ráadásul egy nem mindennapi társaságban, denevérek között. A látvány elsőre szinte felfoghatatlan: formák, amiket évmilliók alakítottak, csend, ami nem üres, hanem feltöltő. A barlang története is nagyon érdekes. A járatokat a víz kezdte formálni több millió évvel ezelőtt, de a felfedezés egy véletlenen múlt: egy kutya esett bele a mélybe az 1900-as évek elején, így indult el az a lehetőség, hogy ma látogatók sokasága gyógyuljon itt. De vajon mitől ennyire különleges ez a hely?
A levegő, ami gyógyít
Miki a barlangvezetőtől, Polgár Anasztáziától megtudja, hogy a hely nem csupán látványával hat, valóban gyógyítani is képes. A levegő itt teljesen tiszta, por- és pollenmentes, hűvös és párás, ráadásul calcium és magnézium ionokat tartalmaz. Ez egy olyan tökéletes kombináció, ami kifejezetten jót tesz a légutaknak és a mindennapokban megfáradt, stressztől tépázott idegrendszerünknek. A pihenést ágyak és hálózsákok teszik tökéletssé itt, sőt, a folyamatos fényszennyezéstől megfáradt testünket a teljes sötétség megnyugtató élményével is kényeztethetjük. Jó érzékkel ezen a ponton csatlakozik be a kirándulásba Gianni.
Gianni és Miki a hazai csodák nyomában
Miután a műsorvezető páros kellőképp feltöltődött, megnézik a barlang legkülönlegesebb képződményét. Kicsit később, miközben a Bükk páratlan látványában gyönyörködnek, Gianni összegzi az elmúlt hat hét gasztrokalandjánák egyik legfőbb tanulságát: Magyarország tele van csodákkal!
Ahogy Gianni Annoni korábban a Mindmegettének fogalmazott:
a gasztronómia nem elszigetelt dolog, hanem kapcsolat az ember, a táj és a közösség között. Nem csak az számít, mi kerül a tányérra, hanem az is, honnan jön, kik dolgoztak érte, és milyen történetek kapcsolódnak hozzá.
Ugyanezt erősítette meg a Magyar Nemzetnek adott interjújában Lizsicsár Miklós is. Mint elmondta, a rengeteg olyan emberrel és értékkel találkoztak útjuk alatt, amelyek addig számára is ismeretlenek voltak.
A forgatások során láttam, mennyi szeretet, mennyi munka és mennyi lelkiismeret van ezekben az emberekben. Ahogyan élnek, ahogyan dolgoznak – lenyűgöző volt. És közben egyre erősebben éreztem, Magyarországot fel kell fedeznünk, erősíteni kell magunkat. Nem máshol vannak a csodák. Itt vannak
– fogalmazott a St. Andrea éttermek étteremvezetője.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!