Angol útonállók: életveszélyes vállalkozás volt az utazás

Az utazás a XVII–XVIII. századi Angliában komoly kockázatot jelentett: a mindenütt jelen lévő útonállók és a kegyetlen fosztogatók számának növekedése miatt sokan többször is átgondolták, érdemes-e útnak indulniuk. Pedig az útonállók megítélése – a Robin Hood-féle hagyomány miatt – sokáig nem volt kifejezetten negatív, sőt: a század elején a lovagias betyárok az angol sajtó kedvelt figurái voltak.

A sok útonálló miatt kockázatos volt az utazás a 17. és 18. századi Angliában Fotó: History Today

Bűnözés és állami szerepvállalás 

Ugyanakkor nemcsak a sajtó, hanem maga az állam is ösztönözte polgárait a bűnözők elfogására: 1692-től kezdve Anglia negyven fontot fizetett azoknak, akik segítették egy-egy útonálló elkapását. A lakosság ilyen szintű bevonása természetesen számos veszélyt is rejtegetett: 1698-ban például néhány férfi elfogott egy bűnözőt, akit aztán felakasztottak. 

Egy másik hírhedt XVII. századi angol betyár, James Hind. Fotó: Wikimedia Commons

Bár önbíráskodásukért később letartóztatták (majd felmentették) őket, az újságok komikusnak titulálták az esetet – ami kiválóan bizonyítja, hogy mennyire megváltozott az útonállók megítélése az évek alatt. 

Az elfogott zsiványokat az akasztófa várta.  Fotó: Ken Petts

A XVII. század végére az egykor romantikus betyárfigurák tehát elvesztették hősies aurájukat, és az áldozatok, valamint az önjelölt igazságosztók váltak a történetek főszereplőivé. A XIX. századi irodalomban pedig megjelent egy még újabb hősies alak, a detektív, aki már nemcsak bosszút állt a bűnösökön, hanem a törvény erejével igazságot szolgáltatott az áldozatoknak is. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.