Angol útonállók: életveszélyes vállalkozás volt az utazás

Az utazás a XVII–XVIII. századi Angliában komoly kockázatot jelentett: a mindenütt jelen lévő útonállók és a kegyetlen fosztogatók számának növekedése miatt sokan többször is átgondolták, érdemes-e útnak indulniuk. Pedig az útonállók megítélése – a Robin Hood-féle hagyomány miatt – sokáig nem volt kifejezetten negatív, sőt: a század elején a lovagias betyárok az angol sajtó kedvelt figurái voltak.

Forrás: Múlt-kor2026. 04. 08. 17:51
A sok útonálló miatt kockázatos volt az utazás a 17. és 18. századi Angliában Fotó: History Today
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A brit irodalomnak évtizedekig kedvelt figurája volt a gazdagokkal leszámoló útonálló alakja: a korabeli sajtó részletesen dokumentálta például Jack Sheppard és Dick Turpin szegényeket segítő cselekedeteit, hangsúlyozva ezek erőszakmentességét és jogosságát. A XVII. század végén és a XVIII. század elején azonban egy egészen új hőstípus jelent meg a nyomtatott lapokban: az áldozat, aki szembeszegül az őt fenyegető útonállóval és elfogja őt.

A 17. századi Angliában csak kastélyok nyújtottak biztonságot, mert komoly problémát jelentett az útonállás
A XVII. századi Angliában csak kastélyok nyújtottak biztonságot, mert komoly problémát jelentett az útonállás. Fotó: Wikimedia Commons

Hiába hangsúlyozták a James Hindhez hasonló zsiványok (aki állítólag segített II. Károlynak elmenekülni a worcesteri csata után), hogy elítélik az igazságtalan vérontást és csak a gazdagoktól hajlandók lopni – az egyre erőszakosabb támadások növekedése miatt szép lassan nem az útonállók, hanem a velük szembeszálló, átlagos polgárok váltak ünnepelt hősökké. 

Igazságszolgáltatás és közösségi részvétel 

A közösségi részvétel az angol igazságszolgáltatás egyik alappillérének számított, vagyis a bűnözök elfogása minden polgárnak kötelessége volt. 

Ez nemcsak elvi kérdés, hanem gyakorlati szükségszerűség is volt, a rendfenntartó erők alacsony létszáma miatt. 

Bár néhány útonállónak – például a már korábban is említett Sheppardnak vagy James MacLaine-nek – sikerült megőriznie úriemberi imázsát, a bűnügyi történetek egyre inkább az áldozatok nézőpontjával azonosultak, és az ellenállást kezdték el magasztalni. 

                              Az egyik híres fogaságban lévő útonállóról, Jack Sheppard-ról portrét festenek a tömlöcben. 
Fotó: Historic London Tours

A folyamatot segítette, hogy a szigorú engedélyezési törvény, a Licensing Act 1695-ös megszűnése után egyre több olyan újság került forgalomba, amelyek előszeretettel közöltek szenzációhajhász – és az igazságot sokszor nélkülöző – történeteket. Az egyik ilyen folyóirat írt például egy 1697-es esetről, amikor egy hentes és a szolgálója üldözőbe vettek egy tolvajt. A rablót végül a kitartó szolga egy folyóban kapta el, negyven fontot bezsebelve tettével. 

LL0253-001-01
Az útonállók üldözése és elfogása nem volt veszélytelen vállalkozás. Fotó: Ronald Simmons

De olvasni lehet ezek között az esetek között borssal töltött pisztollyal ijesztgető polgárokról és engedelmességet színlelő, majd a támadót a lováról lerántó lelkészekről is. Sőt, egyszer egy paraszt képes volt részegnek tettetni magát, hogy aztán gyanú nélkül követhessen néhány támadót, és a megfelelő időben kézre keríthesse őket. 

Bűnözés és állami szerepvállalás 

Ugyanakkor nemcsak a sajtó, hanem maga az állam is ösztönözte polgárait a bűnözők elfogására: 1692-től kezdve Anglia negyven fontot fizetett azoknak, akik segítették egy-egy útonálló elkapását. A lakosság ilyen szintű bevonása természetesen számos veszélyt is rejtegetett: 1698-ban például néhány férfi elfogott egy bűnözőt, akit aztán felakasztottak. 

Egy másik hírhedt XVII. századi angol betyár, James Hind. Fotó: Wikimedia Commons

Bár önbíráskodásukért később letartóztatták (majd felmentették) őket, az újságok komikusnak titulálták az esetet – ami kiválóan bizonyítja, hogy mennyire megváltozott az útonállók megítélése az évek alatt. 

Jack Sheppard, the notorious rogue and prison breaker. Original artwork from The Look and Learn Book of 1001 Questions and Answers 1982.
Az elfogott zsiványokat az akasztófa várta.  Fotó: Ken Petts

A XVII. század végére az egykor romantikus betyárfigurák tehát elvesztették hősies aurájukat, és az áldozatok, valamint az önjelölt igazságosztók váltak a történetek főszereplőivé. A XIX. századi irodalomban pedig megjelent egy még újabb hősies alak, a detektív, aki már nemcsak bosszút állt a bűnösökön, hanem a törvény erejével igazságot szolgáltatott az áldozatoknak is. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak. 



 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Országgyűlési választás2026. április 12. Minden hír a választásról

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.