Országszerte megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól

A hivatalos állami megemlékezés a Terror Háza Múzeumban lesz.

Kedden a Terror Háza Múzeumban a kormány hivatalos megemlékezésén köszöntőt mond Schmidt Mária főigazgató, emlékbeszédet mond Horváth János, az Országgyűlés korelnöke, ünnepi beszédet mond Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes.

A megemlékezés után gyertyagyújtással és néma főhajtással tisztelegnek az áldozatok emléke előtt a Hősök falánál. Az emléknapon protokollmentes megemlékezés lesz a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájánál, ahol bárki leróhatja kegyeletét. A Terror Háza Múzeumban február 25–28-án az emléknap alkalmából rendhagyó történelemórákat tartanak.

Az V. kerületi Honvéd téri Gulag-rabok emlékművénél 14 órakor megemlékezést rendez a Gulagokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány, beszédet mond Szakály Sándor történész és Rogán Antal, Belváros-Lipótváros polgármestere.

Megemlékezést tartanak kedden számos vidéki településen is, például Székesfehérváron, Kecskeméten és Pécsen.

Magyarországon az első Orbán-kormány kezdeményezésére február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja, erről és az ezzel kapcsolatos megemlékezésről 2000. június 13-án döntött az Országgyűlés. A kommunizmus áldozatairól először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban. Azóta is minden évben megrendezik az emlékünnepségeket, emlékeztetőként és figyelmeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására.

A magyar kormány 2012-ben úgy döntött, hogy 2013. január 1-jével 50 százalékkal emeli a kommunizmus áldozatainak juttatását. 2014-ben további 50 százalékkal emelkedik az érintettek juttatása a 2012. évben folyósított életjáradék-alapot figyelembe véve. A kormány a 2014-es költségvetés tartalékából 184 millió forinttal járul hozzá a kommunizmus áldozatai emlékmúzeumának létrehozásához.

Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit országgyűlési képviselő lévén mentelmi jog védett. A politikus letartóztatása az első állomása volt annak a folyamatnak, amelynek során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Az akció a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítését, a kisgazdapárt feldarabolását szolgálta, egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.

Az Országgyűlés elnöke szerint az emlékezés közösséget teremt és erősít. „A múlt, amire emlékezünk, megerősíti az összetartozásunkat a jelenben, és képessé tesz arra, hogy a jövőt együtt alkossuk meg” – emelte ki Kövér László a kommunista diktatúrák áldozataira emlékezve a főváros XXII. kerületében pénteken.Hozzátette: emlékezni annyi, mint felelősséget vállalni egymásért. Kegyelet az áldozatoknak, tisztelet az emlékezőknek.

Szólt arról is, hogy e napon a magyarságnak a kommunizmussal történt találkozásaira is emlékezni kell. „Miként alakította át negyven év alatt a magyar társadalmat, miként vette el múltját, jelenét, és miként nyomorította meg jövőjének egy beláthatatlanul nagy részét” – fogalmazott.

„Ha tiszta légkört akarunk, ha valóban erős nemzet akarunk lenni – és egy nemzet csakis összetartozásában lehet erős –, és a 20. század után meg akarunk békélni a történelmünkkel, mindenekelőtt emlékeznünk kell” – fejtette ki Kövér, hangsúlyozva: ismerni kell pontosan a múltat, „amelyről évtizedeken keresztül hazudtak nekünk”.

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg” – írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata. A téma nincs lezárva, a számadatok nem véglegesek. Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. A világ számos pontján emlékművet állítottak a kommunizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldozatainak Prágától Budapesten át Washingtonig.

Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma eléri az egymilliót, ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) szerint minden 20. századi szocialista diktatúra maradandó kárt okozott az emberek életében, és hogy ez a jövőben ne fordulhasson elő, arra az emberi méltóság és az emberi jogok feltétlen tisztelete jelent biztosítékot. Erről Harrach Péter, a kisebbik kormánypárt parlamenti frakcióvezetője és Tarnai Richárd országgyűlési képviselő beszélt hétfőn Budapesten, sajtótájékoztatón, megemlékezve a kommunista diktatúra áldozatairól.

Harrach Péter felidézte, hogy mintegy 100 millió ember esett áldozatul a kommunizmus tombolásának, és 7 millió ember fordult meg a gulágon. Kitért arra, hogy a második világháború idején a szovjet katonák fosztogattak, majd szólt a málenkij robotról, a munkatáborokról, a Rákosi-éráról és az 1956-os forradalom utáni megtorlásokról. Kiemelte: a 20. század mindkét őrült eszméje embertelen volt, és az emberiesség motívumait teljesen nélkülözte. Hívő ember nem tesz ilyet – mondta a kereszténydemokrata politikus az elkövetett bűnökre utalva, hozzátéve: ennek a magatartásnak „istentelen eszmék voltak a gyökerei", valamint „a hatalom mámora". A frakcióvezető szerint az üldözöttek mellett a rendszer kiszolgálói is áldozatok voltak, utóbbiak saját emberségüket csúfolták meg.

Tarnai Richárd emlékeztetett arra, hogy 2013 nyarán a KDNP kezdeményezésére fogadták el azt a határozati javaslatot, amelyben felhívták valamennyi oktatási intézmény vezetőjét, hogy a tanulmányi idő alatt legalább egyszer vigyék el a diákokat a Terror Háza Múzeumba.