A 2014-es országgyűlési választást a korábbi hat voksolással szemben új választókerületi és jogszabályi környezetben tartják, amely alapvető hatással lesz a végeredményre is. Az MNO huszonkét részes sorozatban tekinti át a megyék és Budapest korábbi eredményeit, vázolja föl az érdekességeket és a választástörténeti tendenciákat, valamint az új választókerületi struktúra fényében a tippeléssel is megpróbálkozik. Sorozatunk nyolcadik részében Hajdú-Bihar megyét vesszük górcső alá.
Az 1989-es választási törvény kilenc egyéni választókerületet állított föl a megyében: Debrecennek három körzet jutott, ezenkívül létrejött egy-egy berettyóújfalui, hajdúhadházi, püspökladányi, hajdúszoboszlói, balmazújvárosi és hajdúböszörményi választókerület. A 2011-es választási törvény a korábbi kilenc helyett hat egyéni körzetet juttatott Hajdú-Biharnak. Az új szisztéma szerint létrejött három debreceni, egy berettyóújfalui, egy hajdúszoboszlói és egy hajdúböszörményi körzet. A legtöbb, 41 település a berettyóújfalui körzethez tartozik.
Az 1990-es országgyűlési választás a megyében meglehetősen érdekesen alakult. A listás szavazást az MDF nyerte, de messze országos átlaga fölött szerepelt az FKGP, az MSZP és az Agrárszövetség is – a kisgazdák három választókerületben is 20 százalék fölötti eredményt értek el, az Agrárszövetség pedig négy körzetben is 10 százaléknál nagyobb támogatottságnak örvendett. Az MSZP Püspökladányban érte el a legjobb eredményét, amit Szűrös Mátyás itteni indulásának köszönhetett, az ideiglenes köztársasági elnök az első helyről várhatta az április 8-ai második fordulót.
A második körben a megyében érvényesült az MDF országos fölénye, mivel a párt hat egyéni körzetben tudott diadalmaskodni, kettőben 50 százalékosnál nagyobb támogatottsággal. Az SZDSZ egy debreceni és a hajdúböszörményi választókerületben végzett az első helyen. Az MSZP 1990-es egyetlen egyéni kerületi győzelmét a püspökladányi körzetben szerezte meg; ebben óriási szerepe volt annak, hogy az MDF és az FKGP állva maradt jelöltjei közösen 56 százalékot értek el, de mivel nem volt visszalépés, Szűrös nevető harmadikként megszerezte a mandátumot.
1994 Hajdú-Bihar megyében is az MSZP elsöprő sikerét hozta, a párt a listás voksoláson országos átlaga fölött teljesített 35 százalékos támogatottsággal. Az FKGP és a Fidesz is meglepően jól szerepelt, a kisgazdák a Debrecenen kívüli választókerületekben bőven 10 százalék fölött álltak. A második forduló nem sok izgalmat hozott, mivel az MSZP jelöltjei mindegyik körzetben simán hozták a mandátumokat. A legjobban Szűrös szerepelt, aki több mint 66 százalékos eredményt ért el, s ezenkívül még négy választókerületben volt 50 százalék fölött a szocialista párt támogatottsága.
Az 1998-as parlamenti választás a megyében meglehetős fordulatokat hozott. Az első forduló megyei listás választása érvénytelen lett, mivel a részével 50 százalék alatt volt. Ezt a kört egyébként az MSZP nyerte, több mint hat százalékpontot vert rá a Fidesz listájára. A kilenc egyéni körzetből nyolcban a szocialisták várhatták az első helyről a második kört, a jobbközép jelöltek közül csupán Kósa Lajos tudott maga mögé utasítani mindenkit.
A május 24-ei fordulóban a Fidesz áttörését láthattuk, mivel az ellenzéki párt listán is megelőzte az MSZP-t, valamint öt egyéni körzetben is fordítani tudott. A szocialisták így viszonylag sima vereséget szenvedtek, ami még sokkal jelentősebb lett volna, ha a polgári oldal pártjai teljes mértékben visszaléptek volna egymás javára – az MSZP több egyéni győzelmét annak köszönhette, hogy több jobbközép jelölttel kellett versenyeznie.
A 12 évvel ezelőtti országgyűlési választás Hajdú-Biharban is igen érdekesen alakult, mivel a korábbi évtized tendenciájával szemben az itt élők a későbbi ellenzékre voksoltak. A listás választáson a Fidesz–MDF több mint nyolc százalékponttal előzte meg az MSZP-t, ami teljes mértékben szembement az országos tendenciával. A kormánypárt két debreceni körzetben már az első fordulóban megszerezte a mandátumot, és a maradék hét körzet közül ötben az első helyről várhatták a folytatást a jelöltjei. Végül a Fidesz–MDF-nek sikerült mindegyik egyéni körzetet megnyernie, bár több kerületben is csak néhány száz szavazattal. Hajdú-Biharban így ellentétes előjellel, de megismétlődött az 1994-es voksolás, amikor szintén egy párt vitt mindent.
A 2006-os választáson a listás voksokat tekintve gyakorlatilag ismét a négy évvel korábbi eredmény született, mivel a Fidesz–KDNP szövetség megint nyolc százalékponttal előzte meg a szocialistákat. Az egyéni kerületek szintjén annyi változás történt, hogy négyben az ellenzéki párt elhódította az első fordulóban a mandátumokat, de az MSZP három körzetben is az élről várhatta a második fordulót. A szocialistáknak végül sikerült ezt a három első helyet megtartaniuk, bár csak néhány száz szavazatot tudtak ráverni riválisaikra. Összességében Hajdú-Bihar továbbra is ellenzéki fellegvár maradt, főként Debrecen, de az MSZP vissza tudott kapaszkodni 1998-as szintjére.
A négy évvel ezelőtti voksolás Hajdú-Biharban is a Fidesz–KDNP elsöprő sikerét és az MSZP totális összeomlását hozta. A szocialisták csupán 14 százalékot értek el a megyei listán, így a Jobbik is közel öt százalékponttal előzte meg őket. Nem meglepő módon a mostani kormánypártok már az első fordulóban megnyerték az összes egyéni körzetet, Debrecenben 60 százalék fölötti támogatottsággal. A megye ezzel 1998-at követően ismét kormánypártivá vált.
Az elmúlt hat voksolást mérlegre téve egyértelműen látszik, hogy míg az 1990-es években Hajdú-Biharban az MSZP felettébb jól szerepelt, addig a 2000-es években fokozatosan háttérbe szorult. A szocialisták főleg a püspökladányi körzetben voltak erősek, de onnan is fokozatosan kiszorultak. A megye egészen 2002-ig mindig arra a pártra voksolt, amely meg is nyerte a választásokat, aztán a Fidesz helyi áttörése miatt 2010-ig ellenzéki bástyának számított.
Az új választókerületi beosztás erőviszonyait a 2002–10-es eredmények alapján próbáljuk felvázolni, ami természetesen nem lehet teljes körű. Ennek alapján a jobboldalnak a legnagyobb győzelmi esélyei a három debreceni körzetben vannak, ahol akkor is simán nyert, amikor országosan vereséget szenvedett. Ezekben a választókerületekben a baloldal sikere mindenképpen meglepetés lenne.
A maradék három választókerület egyértelműen billegőnek számít, 2002-ben és 2006-ban minimális fölényben voltak a balliberális erők. Ezekben a körzetekben 2010-ben a Jobbik előretörését láthattuk, így a mostani versengést is az fogja eldönteni, hogy az ő szavazóik mennyiben térnek vissza a baloldal szárnyai alá, illetve mennyire tartotanak ki a radikális párt mellett. Ha a szocialisták képesek lesznek hozni a 2002-es vagy 2006-os eredményüket, akkor akár mind a három körzetben nyerhetnek, de ehhez a Jobbiknak nagyon meg kellene gyengülnie.
