Handó Tünde rámutatott: az etikai kódexnek olyan mércét, iránytűt kell szabnia a bírók és az ülnökök számára, amivel képesek támogatni, szolgálni a bírói kar tekintélyét. A bíró önmagában semmit sem ér, ahhoz, hogy a bíróság jól működjön, kell, hogy az eljárásban részt vevők bízzanak egymásban és figyeljenek oda egymásra – fogalmazott.
Közölte: az etikai kódex kidolgozása érdekében több konferenciát szerveznek, helyi szinten pedig párbeszédet folytatnak a bírókkal, és kérdőíveket is köröztetnek a bírók között. Megemlítette: az ügyvédeknek is ismerniük kell a morális minimumot, amit be kell tartaniuk. Szólt arról is, hogy a politikusok és az újságírók nemegyszer különféle, „nem feltétlenül az igazságszolgáltatást előmozdító tevékenységet folytatnak”.
Handó Tünde utalt arra: a bírói kar új generációinak tagjai, akik „informatikai bennszülöttek” és készségszinten használják az internetet, kockázatot vállalnak, mert ezáltal a bírókról sokféle információt megtudhat a nagyközönség.
Ibolya Tibor fővárosi főügyész rámutatott: az etikai szabályok teszik a foglalkozást űzőket hivatásrenddé. Kifogásolható magatartásként említette azt, amikor egy ügyészségi szóvivő korruptnak bizonyult, rendőr kollégájának tárgyalására beült, abba hangosan beleszólt, a tanúkat pedig győzködte a saját igazáról. Megemlítette, hogy létezik legfőbb ügyészi körlevél az öltözködési szokásokról is, melyből kiderül az is, hogy a talárviseletnek szigorú szabályai vannak.
Leszögezte: jogállamban a védők munkája is rendkívül fontos, mert olyan körülményekre is fel tudja hívni a jó ügyvéd az ügyész figyelmét, amit az ügyész saját eljárásrendjéből fakadóan nem feltétlenül lát meg. A büntetőeljárás ugyanakkor az ügyész által uralt terület, „még akkor is, ha az ügyvédek ezt nem mindig gondolják így” – állapította meg.
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke elmondta: a kamara az ügyvédeket akár ki is zárhatja soraiból, ami teljes egzisztenciális veszteséget is jelenthet, mert ebben az esetben legalább tíz évig nem gyakorolhatják hivatásukat.
