Megszűnt a luxus: saját magukat tartják el a rabok

2010 előtt a légkondis rabszállítók, a kormányváltás óta az önfenntartó börtönök fémjelzik egyre inkább a hazai büntetés-végrehajtást.

Ész nélkül öntötték a pénzt a büntetés-végrehajtásba a 2010 előtti években, a börtönök zsúfoltságát pedig törvényi liberalizációval kezelte a Gyurcsány-korszak. 2009-ben körülbelül 15 200-an voltak zárkában Magyarországon, ami ötödével több, mint amennyit a börtönkapacitás elbírt. A kormányváltás után koncepcióváltás történt a büntetés-végrehajtásban: a második Orbán-kormány nem kozmetikázta a statisztikát azzal, hogy enyhítette a bűnözők jogos jussát, hanem a szociálliberális korszak által bezárt fegyintézetek újranyitásába kezdett, illetve társadalmi vita után új büntetés-végrehajtási kódexet bocsátott a parlament elé – 2015. január 1-jével kétharmad részben önfenntartóvá válnak a bv-intézetek. Lássuk, hogyan jutottunk idáig!

A gyurcsányi kormányzás utolsó évében 118-ról 121 százalékra nőtt a hazai börtönök kihasználtsága, a fogvatartottak fele visszaeső vétkes volt, a börtönlakóknak pedig alig több mint a fele végzett valamilyen munkát vagy tanult. Ehhez képest a bv-parancsnokság – mint azt a Magyar Nemzet is megírta akkor – öt börtön bezárását fontolgatta takarékossági okokból. Végül bezárták a Gyorskocsi utcát és a solti börtönt, és lakat került a szabolcsi, a nagyfai és a zalai intézet főkapujára is, 32 fegyház maradt csupán az országban.

A nagy spórolás közepette Draskovics Tibor igazságügyi miniszter viszont 2009 szeptemberében 55 vadonatúj rabszállító autót adott át a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának, miközben Szabó Máté ombudsman börtönöket járt végig az országban, és elképesztő állapotokról állított össze egy paksamétát – összegzése szerint csak a veszprémi, a tiszalöki és a szombathelyi intézet ütötte csak meg a mércét, a miskolci börtön 185 százalékos túlterheltséggel üzemelt.

2010-ben a választók kétharmados többséghez segítették Orbán Viktort, aki belügyminiszternek visszahívta az első kormányában is szolgáló Pintér Sándort. Hivatali ideje kezdetén azonnal rávilágított, hogy a túlzsúfoltságot a börtönbezárások okozták, nem a rendteremtés hatékonysága – ismert adat: a Gyurcsány-korszak alatt háromezerrel csökkent a börtönlakók száma. A kormányprogramból kiderült: ez a kabinet az önfenntartó börtönök irányába tett lépést a korábbi évek semmittevése után.

A következő bő egy év csendes munkával folyt, majd Pintér Sándor 2012 februárjában a Közgázon jelentette be: a büntetés-végrehajtás üzemeltetésében álló vágóhíd után újabb termelőegységek születnek, a mindennapi kenyeret például saját fenntartású pékségben állítják elő. Az átalakítás részleteiben a Fidesz szakpolitikusa, Kulcsár József szorgoskodott a börtönök végiglátogatásával. Ő elsőként a fegyintézmények élelmiszer-ellátását gondolta házon belül megoldhatónak, amivel a napi 8-10 ezer forintos költség jelentős részét azonnal meg lehet takarítani.

A három csapás törvényének elfogadása és a rendőrségi létszámbővítés után valamivel nőtt a felderített és börtönnel büntetett cselekmények száma, így a kormány újranyitott zárkákat.

2012 májusában Pintér újabb helyzetjelentést adott: a hasznos munkát végző fogvatartottak egy része rendőri egyenruhákat és bakancsokat készített, előbbiből csakhamar 48 ezret, utóbbiból 40 ezer párat állítottak elő a fegyencek. Kilátásba helyezte akkor, hogy a rabok hamarosan a Magyar Postának és a BKV-nak is bedolgozhatnak, illetve a honvédség is számolhat a szolgálataikkal. 2013 nyarára már a börtöntöltelékek 70 százaléka végzett valamilyen munkát.

2013 szeptemberében bocsátotta társadalmi egyeztetésre a kormány a bv-kódexnek nevezett csomagot, ebben javaslatot tett a fogva tartás során felmerült költségek térítési kötelezettségére is a rabok részéről. A fogvatartott anyagi felelőssége ezek szerint a szándékos egészségsértés, az iratok nyomtatásához, másolásához vagy továbbításához kapcsolódó kiadások, a kondizás, de a merülőforraló, a hűtő, a televízió és a telefon használata is. Az anyag leszögezi, hogy a termelőmunkánál a feladatkijelölés közvetlen szempontja, hogy a feladat irányuljon az intézet fenntartására.

Az egyeztetés után bekerült a könyvbe, hogy a fogvatartottaknak nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk fogva tartásuk költségeihez, ennek napi összege nem lehet kevesebb, mint az egyhavi alapmunkadíj egy százaléka. (Az alapmunkadíjnak el kell érnie a minimálbér legalább egyharmadát.) A szennyes ruha mosása szintén az elítélt pénztárcáját terheli, illetve tartalékot is kell képezniük a szabadulás közeledtével a börtönben szerzett jövedelemből.

A kódex koncepcióját a legtapasztaltabb bv-szakemberek állították össze azért, hogy a ma még csak az önfenntartáshoz szükséges javak saját erejének arányát egyharmadról kétharmadra emeljék. A 438 paragrafusból álló, indoklással együtt 288 oldalas törvénykönyv egy 1979-ben elfogadott törvényerejű rendelet helyébe lép 2015. január 1-jén, miután tavaly december 17-én az Országgyűlés elfogadta.