– Volt, aki értetlenkedett, amikor ön arról írt, hogy a kommunizmus ideológiája nyugatról jött.
– Pedig elég nyilvánvaló, hogy Marx, Engels és a társaik nélkül Lenin és Sztálin soha nem valósíthatta volna meg a kommunista diktatúrát. Az eszmetörténeti előzményekhez nyugodtan odaszámíthatjuk a francia forradalom balszárnyát, Robespierre-éket is. A kommunizmus tehát nyugati eszme, teljesen idegen a hagyományosan hívő keresztény orosz mentalitástól, a távol-keleti eszméktől és vallásoktól.
– Ez igaz, bár a cár atyuskában való áhítatos hitet könnyebben válthatta fel az élcsapatban, az egyszemélyes diktatórikus vezetésben való bizalom. Valóban nincs ebben a szemléletben ma is veszély?
– Nincs. Az oroszok diabolizálása az utódpárti ellenzék részéről rendkívül veszélyes, ellentétes az ország érdekeivel, és kizárólag aktuálpolitikai célokat szolgál. Ugyanez vonatkozik a keleti nyitást érő támadásokra, főként a Kínával alakuló korrekt viszony kifogásolására. Nem szeretik Putyint, aki a nemzeti érdekek védelmét tartja mindennél fontosabbnak. Teljesen értelmetlen a hisztériakeltés, az meg különösen furcsa, hogy a kommunista diktatúrák egykori kiszolgálói kifogásolják ma a keleti nyitást.
– Azzal érvelnek, hogy a jelenlegi kabinet a keleti kapcsolatokkal kivezeti az országot Európából, és felelőtlenül az elmaradott, feudális Kelet ölelő karjaiba löki.
– Ez színtiszta demagógia. Magyarországnak nyitottabbá kell válnia, és túl kell tekintenie az euroatlanti világon, amelynek része vagyunk. Az Európai Unió tagjaként kell előnyös szerződéseket kötnünk az EU-n kívüli nagyhatalmakkal.
– De hiszen a NATO tagállama vagyunk hosszú évek óta.
– Ami korántsem jelenti azt, hogy nem kereskedhetünk bármelyik állammal, amennyiben ez az érdekünk. Az Oroszországgal kötött megállapodás ezért önmagán is túlmutat, modellértékű. Kínával most folytattunk tárgyalásokat, amelyeknek komoly üzleti vonzatai lesznek. Japánnal tradicionálisan jók a kapcsolataink. Talán velük is aláírhatunk egy hasonló egyezséget, mint az oroszokkal. S akkor még nem beszéltünk a törökökről, akikkel ugyancsak reményteljesen alakulnak a dolgok, és akár az oroszhoz hasonló kontraktus lehet a vége. A NATO-nak tehát tagjai vagyunk, katonapolitikailag ez felbecsülhetetlen érték. Ám ettől még számos más állammal kereskedhetünk. Ahogy minden valamirevaló feltörekvő és fejlett ország teszi.
– Kívülről nézve viszont úgy tűnhet – mondják az ellenzők –, hogy elfordulunk eddigi partnereinktől.
– Ez ostobaság! Aki ezt állítja, annak fogalma sincs a történelmi-társadalmi-gazdasági összefüggésekről. Miért kellene vagy-vagyként felfogni ezeket a relációkat? Az Oroszországgal gyümölcsözően üzletelő Németország régóta a legfontosabb gazdasági partnerünk. Az Auditól a Mercedesig itt vannak a német mamutcégek, kölcsönösen előnyös szerződéseket köt velük a kabinet. Miként a legtöbb, nálunk komoly befektetéseket végrehajtó és fejlesztő amerikai és multinacionális vállalattal. Egy kisebb ország barátokat gyűjt, nem ellenségeket – ez szavatolja a biztonságát és lakói jólétét. Ahol sokféle érdekeltség megtelepszik, ott az ország szuverenitása is garantált, miután a külső üzleti szempontok azt diktálják, hogy nyugalom legyen. Ilyen esetben Magyarország és a nagyhatalmak érdekei egybeesnek. Európa történelmét a németek és az oroszok határozták meg. Mi pedig most elmondhatjuk, hogy mindkettőjükkel jó viszonyt alakítottunk ki.
További részletek a Magyar Nemzet csütörtöki számában.
