Somogyországból a nagypolitikába

Witzmann Mihály: Óriási lehetőségeink vannak a turizmusban és a mezőgazdaságban.

– Tizenkét éve a balatonlellei képviselő-testületben kezdte politikusi pályafutását, majd 2010 októberében a Somogy megyei közgyűlés alelnöke lett. A helyi, majd megyei politizálás után most egy újabb komoly lépést készül tenni, hiszen április 6-án a Somogy 4. számú egyéni országgyűlési választókerületben száll ringbe a parlamenti mandátumért. Mi indokolja a váltást?
– Nem én kerestem a jelöltséget, hanem a megbízatás talált meg engem. Azonban nem érzek akkora különbséget a helyi és a parlamenti munka között, mert az országgyűlési képviselőségnek is az itt élő emberek képviseletéről kell szólnia. Nem a kormány és a parlament meghosszabbított keze kívánok lenni a választókerületben, éppen fordítva: a somogyiak érdekeit szeretném képviselni az Országgyűlésben. Amikor választás elé kerültem, azt mérlegeltem, hogy melyik megbízatással tudom a legtöbb segítséget nyújtani a polgároknak. Az elmúlt négy évben megyei közgyűlési alelnökként a megye mind a 246 településére sikerült eljutnom, így részletesen megismertem a települések és az itt élő emberek problémáit, sikereit és mindennapjait. Nagyszerű, kitartó emberek élnek Somogyban, s rendkívül összetartók. Megtiszteltetés egy ilyen közösségért dolgozni.

– Mi az, amit az eddig megszerzett tapasztalataiból a leginkább fel tud használni a parlamentben?
– A legfontosabbnak az elmúlt évekből azt a több száz beszélgetést és találkozást tartom, ahol a somogyiakkal véleményt cserélhettem, megosztották velem az ötleteiket, javaslataikat, észrevételeiket. Ez az, ami előrevisz minket, hogy olyan programokat indíthassunk, olyan fejlesztéseket valósítsunk meg, ami az itt élők igényeit a legjobban szolgálja. A megyének két fő húzóágazata van, ami a legtöbb ember megélhetését biztosítja. Az egyik a turizmus, a másik a mezőgazdaság. Annak ellenére, hogy mérnökember vagyok, mind a két témában sikerült tapasztalatokat szereznem. Egyrészt balatoniként, már gyermekkorom óta közvetlen közelről látom az igényeket és a szükségleteket, ami a turizmusban felmerül mind a szolgáltatók, mind a vendégek részéről. Másrészt rengeteg kiváló szakemberrel rendelkezünk mindkét területen, akik sokat tettek az ágazat fejlődéséért. Az elmúlt években ezektől a szakemberektől, a vállalkozóktól, gazdáktól, a civil szervezetektől nagyon sok ismeretre tettem szert, ami segíti a munkámat.

– Mutassa be Somogy 4-es számú egyéni országgyűlési választókerületét!
– Meglehetősen nagy kiterjedésű és összetett az általam képviselt települések által alkotott körzet, hiszen a legészakibb és a legdélibb pontja között csaknem száz kilométer a távolság. Északról a Balaton, keletről a megyehatár, délről a 61-es, míg nyugatról a 67-es út határolja. 2013. január elsejével Balatonvilágos megyét váltott, és azóta ez a település is a választókerülethez tartozik. Így a körzetben 71 településen közel 83 ezren élnek.

– A választókerület, miként Somogy megye is, kívülről meglehetősen kétarcúnak látszik.
– Valóban, mind lehetőségben, mind fejlettségben óriási a különbség a választókerület északi és déli részei között. A Balaton kiemelt üdülőkörzethez tartozó területeken élők elsősorban a turizmusból, illetve a kapcsolódó szolgáltatásokból, míg a tótól távolabb eső településeken lakók pedig inkább a mezőgazdaságból szerzik jövedelmüket. A gond az, hogy ez a két ágazat az elmúlt évtizedekben egymástól elszigetelten működött. A jövőben azon kell dolgoznunk, hogy a turizmust és a mezőgazdaságot a lehetőségek szerint minél inkább összekapcsoljuk.

– Hogyan érné ezt el?
– A nálunk fejlettebb turizmussal rendelkező országokban bevett szokás, hogy a távolabb eső települések mezőgazdasági termékeit nem egy központon keresztül, hanem egy rövidebb értékesítési útvonalon, közvetlenül juttatják el az üdülőövezetbe. Ez jó a megrendelőnek, mert tudja, hogy kitől és mit vesz, a termelőnek pedig biztos piaca van. A jövőben ilyen irányú fejlesztésekben kell gondolkodni.

A teljes interjú a hétfői Magyar Nemzetben.