Huszonnégy fővárosi, vidéki és határon túli helyszínen szerepelt előadóként a Civil Összefogás Fórum országjáró kampányában az országgyűlési választást megelőzően. Milyen tapasztalatokat szerzett?
– Pozitívumként éltem meg, hogy jellemzően olyan Fidesz–KDNP-s képviselőjelöltekkel ismerkedtem meg a különböző helyszíneken, akik helyben élnek, évtizedek óta az emberek között dolgoznak, s nem csak a kampányban tűnnek fel vasalt öltönyben, hogy aztán négy évig újra hátat fordítsanak a választóiknak. A munkának pedig megvan a látszatja, mert az elmúlt években hihetetlen eredményeket értek el, fejlesztések sora valósult meg vagy kezdődött el az előző ciklusban. Látszott az is, hogy egyes balliberálisok állításai ellenére a közfoglalkoztatottak nem az utak szélét gereblyézik, hanem sok helyen a mezőgazdaságban vagy élelmiszer-feldolgozó üzemekben tevékenykednek. Értékteremtő munkájuknak pedig szemmel látható eredményei vannak, amit nem szabad lenézni.
– S hogy viszonyultak önökhöz az emberek?
– A hallgatóság ott volt aktívabb, ahol reális veszélyt jelentett a Jobbik előretörése. Ezeken a helyeken az amúgy higgadt polgárok sokkal inkább bekapcsolódtak a kampányba. A baloldali jelölteket kevésbé tekintették komoly ellenfélnek, noha még nem tudhatták a választás kimenetelét. A mi körzetünkben az amúgy borász Lasztovicza Jenő nyert a balliberális Horváth Józseffel szemben, aki a vörösiszap-katasztrófában érintett Mal Zrt. jogásza. Talán a jelöltek személye is jól példázza a két oldal közti különbséget.
– Az ellentábor kikezdte bárhol az előadókat?
– Sem vidéken, sem az elcsatolt területeken nem volt erre példa, a fővárosban ellenben részesei lettünk egy kínos közjátéknak. Az egyik rendezvény után előadótársammal és még néhány érdeklődővel betértünk egy szolgáltató egységbe, ahol egy társaság felismert minket, majd nyomdafestéket nem tűrő módon illettek azért, hogy a jobboldali médiában szoktunk szerepelni. Negatív megjegyzéseket tettek a vidékiekre is, amit kifejezetten zokon vettem. Közöltem velük, hogy ha olyan ügyesek és erősek, akkor a Balaton-felvidéken adok nekik egy igáslovat, és meg lehet vele mutatni, hogy mit tudnak.
– Miközben a fővárosban nyolc körzetben is győzött a balliberálisok jelöltje, a választás vidéken a polgári oldal győzelmét hozta. Utóbbit a „kormányváltók” nehezen emésztik meg.
– A baloldalon többen rosszul is viselik a kudarcot, főleg, hogy vidéken – két körzetet leszámítva – alulmaradtak a választáson. Arra számítottam, hogy ezek után majd magukba néznek, és önvizsgálatot tartanak, ehhez képest többen a vidéki embereket kiáltják ki bűnbaknak. Az ATV-ben Friderikusz Sándor vendégeként Békesi László volt pénzügyminiszter odáig ment, hogy a vidéki ember tudatlanul, csak a rezsicsökkentés miatt ment el szavazni a Fidesz–KDNP-re. Elhangzott az is, hogy bűzlünk, nem tudunk tájékozódni. Szeretném jelezni, hogy a faluban már rég elmúlt az az idő, amikor az emberek egy hokedlire tett tévében nézik az egyetlen köztelevízió műsorait. Számomra két dolog derül ki abból, ahogy a baloldal a vidéki súlyos vereségére reagál: halvány gőzük sincs a vidéki emberek életéről és tájékozódási lehetőségeiről, illetve hogy elképesztően lenézik a kisvárosok, falvak lakóit. Pedig mi is olvasunk újságot, járunk színházba, késsel-villával eszünk, és ugyanazokat a televíziócsatornákat – az ATV-t is – nézhetjük, mint a nagyvárosi társaink, és használunk internetet is. A balliberális oldalon óriási hibát követnek el, ha a vidéki ember vélt tudatlanságára fogják a választási vereséget!
A teljes interjút a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
