Kísérlet rendteremtésre Miskolcon

A balliberális sajtóban megjelentekkel ellentétben nem erőszakkal kívánják kitelepíteni az embereket.

Leszögezi azonban, hogy nem az ott lakók kitelepítéséről van szó. A jogcímmel rendelkező bérlők ugyanis az elfogadott jogszabály értelmében vehetnek máshol lakást, bérelhetnek kicsit nagyobb összegért magasabb komfortfokozatú ingatlant Miskolcon. S ha egyik sem lehetséges, akkor a város határain kívül vehetnek maguknak házat, amelyre az önkormányzat maximum 2 millió forint térítési díjat tud adni az eddigi bérleti jogviszony ellentételezéseként. Ezekre az ingatlanokra ötéves elidegenítési tilalom kerül, hogy a tulajdonosok ne tudjanak visszaélni a helyzettel.

Az út szélén folyamatosan folyik a szennyvíz

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

– Senkinek nem kell azonban elhagyni Miskolcot, ez egy lehetőség – hangsúlyozza a politikus. – S azért csak Miskolc határain kívül lehet ingatlant vásárolni, mert a városon belül ennyiért nem lehet normális komfortfokozatú házat vagy lakást kapni. S bár az ellenzék azzal támad, hogy bűnözőket exportálunk Miskolcról, erről szó sincs. Velük nincs is kapcsolatunk, ők tőlünk függetlenül mozognak. Hozzáteszi: eltökéltek ebben az ügyben, így minden törvényes eszközt kihasználnak azért, hogy felszámolják a telepet, amivel növekszik majd a terület és a környékbeli ingatlanok értéke is. Vagyis a várost nem éri veszteség. A Lyukóvölgyet pedig fejleszteni szeretné a város, és közben fel kívánja számolni a bűnözést a területen.

Lakatos Ernő, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat alelnöke leszögezi, egyetértenek abban, hogy a nyomortelepek helyzetét rendezni kell, de csak olyan megoldást tudnak elképzelni, amivel az érintett lakók is egyetértenek, és amit elfogadnak. – Folyamatosan egyeztetünk az önkormányzattal, s bár a sajtó egy része ezt szinte tényként közli, szó sincs erőszakos kitelepítésről vagy deportálásról. Ebben nem is lennénk partnerek. Úgy  tapasztalom, hogy a város olyan megoldást keres, ami az embereknek is megfelel – mutat rá a cigány vezető.

Az egyik környező település, Ónod polgármestere, Tarnóczi József elmondja, azzal egyetért, hogy a miskolci gócpontokat meg kell szüntetni. De ha valakik a megyeszékhelyen gondot okoznak, akkor velük a környező falvakban is problémák lennének. – Rájuk nincs szükség, ellentétben azokkal, akik a normális együttműködésre alkalmasak – teszi hozzá Tarnóczi József. A politikus megjegyzi azt is: ők nem félnek attól, hogy tömegek áramlanak majd be a településre, mert náluk magasak az ingatlanárak.

Ez nem egy melléképület, hanem egy lakóháznak a bejárata

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Úgy tapasztaljuk, azokon a területeken, ahol az önkormányzat rendet akar tenni, feszült a hangulat. A számozott utcákban szinte azonnal nekitámadnak lapunk munkatársainak azzal, hogy ők nem fognak elmenni Miskolcról. A többnyire elképesztően lepusztult házakból és azok jellemzően gondozatlan udvarairól pillanatok alatt kéttucatnyian verődnek össze. Akad, aki a kora délutáni időpont ellenére pongyolában szalad ki az utcára. – Nem hagyjuk el a várost, mi itt születtünk, minket erőszakkal sem tud kitenni a polgármester. Adjanak munkát, és akkor ki tudunk törni a nyomorból. Amúgy sem élhetetlen a környék, mi szívesen lakunk itt – mondják kórusban. Azt azonban többen is megjegyzik, hogy hajlandók lennének valamivel több bérleti díjat fizetni egy jobb lakásért. Egy aszszony, a többiekkel egyetértésben, azzal folytatja, hogy az itt élők nagyon szeretnének dolgozni, állítása szerint a cigányok már többször összeverekedtek a munkán.

Amikor meghallják, hogy Miskolcot nem kell feltétlenül elhagyniuk, néhányan megnyugodnak, mások azonban továbbra is hitetlenkedve méltatlankodnak. Vannak, akik az évekkel ezelőtt működő településőrséget méltatják, mások a város korábbi szocialista vezetését dicsérik, mondván, 2010 előtt könnyebb volt a megélhetés. Közben egy asszony ront keresztül a tömegen azzal, hogy senki ne nyilatkozzon lapunknak. – Miért most jött ide újságíró? Nem mára vártuk, hanem holnapra – kiabálja közben. Egy férfi mégis hajlandó beszélni. Arról számol be, hogy a napokban fiatalok vonultak végig az utcákon, és kétezer forintot adtak azoknak a srácoknak, akik hagyták magukat lefényképezni az irataikkal együtt. Arra nem tudnak választ adni, hogy az idegeneknek miért kellhettek a fotók. Kérdésre viszont elmondják, hogy az itt élők nem bűnözők, és nem is tűrnek meg ilyeneket maguk között. – Ismeretlen fiatal suhancok szoktak kábítószerezni és hőzöngeni az utcákon, de ők nem hozzánk tartoznak. Nem örülünk nekik, de nem tudunk mit kezdeni velük – jegyzi meg egy férfi.

A fejleszteni kívánt Lyukóvölgyben még a számozott utcákban tapasztaltnál is elképesztőbb körülmények uralkodnak. Az amúgy festői környezetben, a messziről erdőnek látszó terület mélyén hihetetlen „élet” zajlik. A helyiek elmondása szerint itt néhány uzsorás uralja a területet, a többiek zöme tőlük függő helyzetben van. Amikor lekanyarodunk a főútról, máris az egyik „keresztapa” másokéhoz képest nagy és rendezett háza előtt haladunk el.
– Itt pedig egy férfi öt lányt futtat – mutat alkalmi idegenvezetőnk egy rozoga, lakatlannak tűnő épületre. A kerítés magas, az épületbe amúgy sem lehetne belátni, így nem tudjuk, hogy mi folyik éppen odabent. Alig haladunk száz métert, egy újabb tehetősebb család házához érünk. A nagydarab családfő a kerítés előtt két széken ülve pihenget, körülötte ketten tüsténkednek. A férfi a köszöntésre hanyag kézemeléssel válaszol.

Ezután olyan romokhoz érünk, ahol nemrég még lakható ingatlanok álltak. Sok család azt az életformát követi, hogy beköltözik egy házba, majd lerombolja a környező ingatlanokat. A tetőt és a nyílászárókat eltüzelik, a vasat leadják, a téglákat pedig eladják, vagy azokból máshol építenek házat a völgyben. Ha már nincs mit felélni, akkor az általuk használt ingatlant is lerombolják, s végül felgyújtják, és mennek tovább. Ezt erősíti meg a helyben lakó Sorbán Mihály is, aki szerint óriási szükség lenne a terület fejlesztésére, valamint a rendőrségi és hatósági jelenlét erősítésére.

Áldatlan állapotok a miskolci Bábonyi-bérc Újtelepen

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

– Nincs egy éve, hogy ideköltöztem – mondja –, de már legalább 30 köbméter szemetet égettem el. Még így is eszméletlen sok hulladék van a környéken, és az utakat is rendbe kellene tenni. Ami a közbiztonságot illeti, nem vagyunk könnyű helyzetben. Én nem félek a cigányoktól. Amikor idekerültem, megmondtam nekik, hogy ha valaki bejön a telkemre, az nem megy ki. Ezek elbontják a házakat, lerabolják a kerteket, ahol még van valami. A közelben úgy szétszedtek egy ingatlant, hogy észre sem vettük. Minden kitelik tőlük.

Közben néhány száz méterrel távolabb az önkormányzat rendészei éppen egy olyan társasággal szemben intézkednek, akik elbontották egy ház tetejét tüzelőnek. Egy félszemű lóval készülnek elvontatni a faanyagot. Előkerül egy dülöngélő férfi, aki állítja, a testvére valóban eladta a háza tetejét, mert már nem kell neki. Arra viszont nem tud magyarázatot adni, hogy mi lesz a falak sorsa. – Talán azt hiszi, hogy a szél majd fúj rá egy újat? – próbál humorizálni.

Nem messze ettől a helyszíntől a rendészek észrevesznek egy olyan házat, amelynek lakói lopják az áramot. A jelenség nem ritka, helyben megtudjuk, hogy sokan elképesztő trükköket vetnek be. Van, aki szemrebbenés nélkül nappal is lopja az áramot, olykor a földön, a föld felett vagy éppen a föld alatt. Megtörtént, hogy egy család négyszáz méterről, hosszabbítókkal jutott villamos energiához. Mások csak este kapcsolódnak rá illegálisan a vezetékre, mert akkor senki nem ellenőriz. Előfordul, hogy egymástól is lopják az áramot, vagy megfenyegetnek egy szomszédot, és az ő kárára használják az energiát. A tolvajlást pedig szinte soha sem ismerik be, csak ha tényleg lebuknak. Volt olyan, hogy valaki azzal indokolta a házában érezhető kellemes időt, hogy előző délután sütött a nap, és akkor beengedte a meleget. Pechjére forró volt a villanyrezsó – mesélik a Lyukóvölgyben.

A Sorbán Mihály által is emlegetett hulladékrakások amúgy az egész völgyet mérgezik. A legtöbben a ház mellé vagy elé öntik a szemetet. Ennek látványa a többséget nem zavarja. Ha pedig a hatóságok felszólítják az érintetteket a szeméthegyek eltüntetésére, akkor földet hordanak rá vagy letakarják a kupacot pokróccal, hogy legalább ne látszódjon

Lyukóvölgyben az is megtörténhet, hogy a nevelőapa a konyhaasztalon teszi magáévá a mostohalányát, miközben a gyerek édesanyja mellettük tesz-vesz. S amikor a hatóság emberei rájuk nyitnak, akkor szemrebbenés nélkül türelmet kérnek az aktus befejezéshez. Jellemző az is, hogy a kisméretű hétvégi kertes házakban, sufnikban, bungalókban elképesztő sokan élnek. Például 12 négyzetméteren egy hatgyermekes család tengődik, míg máshol 30 négyzetméteren 26-an húzzák meg magukat. Ettől függetlenül sokaknak van nagyméretű plazmatelevíziójuk, és viselnek értékes ékszereket. Harci kutyákat tartanak, akiket passzióból versenyeztetnek egymás ellen.

Otthon pusztítás után

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Ezzel együtt még mindig jobb a helyzet a Lyukóvölgyben, mint Bábonyibérc Újtelepen, ahol a szennyvíz az utcán folyik. Itt egyesek a házuk mellett létesítettek pottyantós WC-t, csak éppen a gödör hiányzik. Ebből sem csinálnak ügyet, úgy tartják, hogy az eső majd elmos mindent. – Volt olyan ház, amelynek ajtajánál, ablakánál fekáliakupac volt. Az ingatlan tulajdonosa azt mondta, a család tagjai azért oda végzik a dolgukat, hogy a legyek ne a házba, hanem a halmokra menjenek – mesélik helyben.

A környéken szinte mindent befed a szemét, néhol még azokat a vezetékeket is, amelyekkel az áramot lopják. Az, hogy ez életveszélyes, itt senkit nem zavar. Mint ahogy az sem, hogy egy körülbelül hatfős csapat lopott kábelről szedi le éppen a szigetelést, hogy aztán a rezet értékesítse. A gyerekek brutális koszban és mocsokban nevelkednek nemritkán néhány négyzetméteres fészerben. S ami a legmegdöbbentőbb, a szemközti dombon sorakoznak Miskolc egyik rendezett övezetének házai, ahonnan a lakók kénytelenek a középkori viszonyokat szemrevételezni. Az önkormányzat többek között ennek vetne véget.

Ebben a Miskolci Önkormányzati Rendészet segíthet a legtöbbet. Vincze Csaba, a szervezet vezetője elmondja, hogy a hatékonyság érdekében folyamatosan fejlesztenek. Tavaly kezdték meg a működésüket kilencven fővel, most újabb 48 kollégát vehetnek fel. Új gépjárműveket, köztük terepjárókat szereznek be, és modern rádióval szerelik fel a közterület-felügyelőket és a mezőőröket. A Miskolci Önkormányzati Rendészet figyeli a városban kiépített térfigyelő kamera- és rendszámfelismerő rendszert, amelyet szintén fejlesztenek majd. – Mindent elkövetünk a közbiztonság javítása érdekében – ígéri Vincze Csaba.