„Mi magunk vagyunk az emlék, a hagyomány hozzánk tartozik” – idézte Babits Mihály gondolatát ünnepi beszédében az államfő. Jászberényhez így tartozik hozzá Lehel vezér emlékezete és a jász kürt tisztelete, helye van címerben, zászlón, pecséten, intézmények nevében és különösképpen a szívekben – fogalmazott.
A történelemben csak addig láthatunk tisztán, ameddig elér a tudomány, ahol a múlt mozaikdarabjai még előkerülnek. Azon túl csak a lelkünk segítségével láthatunk, és a mondák mindig kitöltik a múltdarabok között hiányzó láncszemeket – utalt Lehel vezér mondájára Áder János.
A jászberényiek tudják, hogy az itt élőket mi teszi közösséggé, a közös öröm, a közösen elvégzett munka, az együtt megélt hagyomány. De a jászok azt is tudják, „csak az a nemzet, az a közösség remélhet valamit az élettől, amely a hagyományt megbecsüli, és hívő kegyelettel adja tovább” – mondta a köztársasági elnök a város főterét megtöltő közönségnek.
A nemzeti hagyomány nemcsak azt jelenti, hogy őrzünk valamit a múltból, ragaszkodunk a régihez, hanem azt is: szeretni és ünnepelni tudjuk azt, ami csak a miénk és senki másé – hangsúlyozta az államfő. Európában azoknak a nemzeteknek van jövőjük, amelyek őrzik hagyományaikat, nem dobják el, nem cserélik újabbra, modernebbre őket, nem hagyják magukat lebeszélni róluk, nem érzik elavultnak, és az újjal összeférhetetlennek – folytatta.
Jászberény új szobra formát ad annak a ragaszkodásnak, amellyel a jászok szeretik és őrzik hagyományaikat, otthonukat, hazájukat. Lehel vezér a Jászság jelképe, mert ő a jászok bátor elszántsága, büszkesége, vitézül kiontott honvédő vére és megóvott szabadsága – mondta Áder János. A kard ma már pihen, ám a legendás alak arra int, hogy a maga módján mindenkinek meg kell harcolni hittel, munkával, tudással, hűséggel a hazáért – zárta szoboravató beszédét a köztársasági elnök.
Lehel vezér szobra, Melocco Miklós és Párkányi Raab Péter alkotása Jászberény főterén kapott helyet. A művet Pap Géza, Jászberény díszpolgára adományozta a településnek.
