Lázár János azt mondta, a kétmillió forintot azért „bocsátotta a magyar állam rendelkezésére” három, összesen hatnapos külföldi útja után, mert a bíróság arra próbálta kötelezni, hogy hozza nyilvánosságra ezeknek az utaknak a részleteit.
Mint mondta, a miniszterelnök megbízásából utazott, a magyar állam érdekében álló hivatalos tárgyalásokat folytatott, és olyanokkal találkozott, akik Magyarország szempontjából kiemelten fontosak, „hazájuknak megbecsült gazdasági vagy politikai szereplői, ott köztiszteletben álló emberek”.
Úgy folytatta: „a bíró szerintem hozott egy tarthatatlan döntést”, nem fogadta el azt a miniszterelnökségi álláspontot, hogy az az ország érdeke, hogy ezek a tárgyalások ne kerüljenek nyilvánosságra.
Lázár János azt mondta, a bíró álláspontját nem tudja megváltoztatni, de szerette volna azt elkerülni, hogy nyilvánosságra kelljen hoznia azoknak az embereknek a nevét, akikkel találkozott, mert meggyőződése szerint ez ellentétes lenne Magyarország érdekeivel. „Ha ez kétmillió forintba kerül, akkor kétmillió forintba kerül” – tette hozzá.
Egy múlt keddi bírósági tárgyaláson kiderült, „közel kétmillió forintba került a szállás Lázár Jánosnak és egy munkatársának három utazáson, összesen hét nap alatt”. A bíró a tárgyaláson részítéletet is hozott, kimondta, hogy a két útról a Miniszterelnökségnek részletesebb tájékoztatást kell adnia.
A nem jogerős döntés ismertetése után Lázár János jelezte, hogy lemond a „törvényben biztosított utazási költségtérítéseiről”, és a három utazáson felhasznált kétmillió forintot a költségvetés „rendelkezésére bocsátja”.
