Amióta a miskolci közgyűlés májusban döntött a helyi nyomortelepek felszámolásának felgyorsításáról, a város vezetése folyamatosan a támadások kereszttüzében van. Ezzel kapcsolatban korábban ön úgy nyilatkozott, hogy „a rendelet elfogadása után egészen elképesztő, egész Miskolcot, az egész várost lejárató sajtóhadjárat, nyilatkozatdömping kezdődött”.
– Miért vált ki ilyen indulatokat az intézkedésük?
– Politikai csatározás indult el az őszi önkormányzati választással összefüggésben. A balliberális oldal kitelepítésről, deportálásról beszél, amiről szó sincs. A Jobbik pedig anyagi ráfordítás nélkül szüntetné meg a nyomortelepeket, amit a jogszabályok nem tesznek lehetővé.
– Miről szól a rendelet, ha nincs szó kitelepítésről?
– Egy település fejlődésében, fejlesztésében különböző szakaszok vannak. Mi most egy olyan állomáshoz érkeztünk, amikor elhatároztuk, hogy rendezzük a város belterületén levő nyomortelepek sorsát. A politikai döntésünk lényege, hogy a telepeken levő komfort nélküli, lepusztult lakásokat átalakítjuk összkomfortos lakásokká vagy ha nagy tömegben vannak, akkor lebontjuk azokat, hogy ne rontsák a város összképét. A döntés után megnéztük, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel ezek a célok megvalósíthatók. A nyomortelepeken ugyanis különböző tulajdoni viszonyok és lakhatási formák vannak. Van, aki a saját tulajdonában lakik, mások bérlik az ingatlant, amiben laknak, de akadnak olyanok is, akik csak szívességi jogon tartózkodnak ott. A közgyűlés májusban arról döntött, hogy azon önkormányzati ingatlanok esetében, amelyeket határozatlan időre bérelnek, a lelépési díj felső határa 1,5 millió forintról 2 millió forintra változik. Ám Miskolc határain belül ennyiért nem lehet összkomfortos lakást vásárolni. Éppen ezért, hogy a város más részeiben ne jöjjenek létre új nyomortelepek, jeleztük, hogy a maximum 2 millió forintot csak akkor fizetjük ki, ha valakinek a város határain kívül vásárolhatunk ingatlant, és azt ötéves elidegenítési tilalommal terhelhetjük meg. Ez azonban egy lehetőség, a vidékre költözés senkinek nem kötelező.
– Hogy jöttek létre ezek a nyomortelepek?
– Jellemzően két módon. A nehézipar leépülése után nagyon sok munkanélküli választotta a komfort nélküli ingatlanok nyújtotta olcsóbb lakhatási lehetőséget, illetve az elmúlt húsz évben hatalmas szociális migráció jött Miskolcra a régióból. Az ide érkező nehéz sorsú emberek pedig szintén a könnyen fenntartható lakásokat célozták meg. Tovább mélyítette a gondokat, hogy szervezett bűnözői csoportok az előző ciklusban szociálisan hátrányos helyzetű embereket és antiszociális elemeket telepítettek Miskolcra a Fészekrakó-üggyel kapcsolatban. Ezek az emberek nem fizetnek semmiért, és azóta is élősködnek a városon.
Az interjú folytatását a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja!
