Havasi Bertalannak hétfőn a Magyar Távirati Irodához küldött közleménye: „Szeretném felhívni a Magyar Nemzet figyelmét, hogy a hazugság nem tartozik a polgári, keresztény, konzervatív erények közé. Komolyan hihetőnek és reálisnak tartja a Magyar Nemzet, hogy miközben háttal állok három fotósnak (a Magyar Nemzeté, a táborszervezőké plusz egy ismeretlen), akik háromszoros túlerővel tolnak előrefelé, »te pöcs« és »lefejellek« fenyegetőzésekkel, és akiket én »Ne toljatok már be a kocsiba, jó? Köszönöm!« szavakkal próbálok jobb belátásra téríteni (videofelvétel bizonyítja!), tehát hogy mindezek után én vagyok az »inzultáló«, a »bunkó«, az »agresszor«? Érdekes: a táborszervezők fotósa még ott helyben bocsánatot kért tőlem, ezzel szemben a Magyar Nemzet rágalmazó cikkel áll elő – több nappal az eset után. Kissé gyanús.”
A Magyar Nemzet válasza Havasi Bertalan közleményére:
Nézzük, mi történt pontosan szombat délután Tusnádfürdőn. A szabadegyetemen megtartott előadása után Orbán Viktor és kísérete elindult az EMNT-sátor irányába. A lépcső alján, oldalt állt Tóth Tibor, a Magyar Nemzet fotóriportere, mellette Haáz Sándor, a tábor szervezői által megbízott fotós és egy harmadik riporter. A lépcső alatti úton várakozott a kormányfő autója. A miniszterelnökkel együtt érkező Havasi Bertalan a Magyar Nemzet-es fotóriportert – Tóth Tibort – a lépcsőn könyékkel gyomron ütötte, ő emiatt nekitántorodott a mellette álló, erdélyi fotósnak, aki épp fényképezett volna, így a saját készülékével fejbe verte önmagát.
Tóth Tibor azt mondta Havasi Bertalannak: „Ezt nem kellene csinálnod!” Erre a miniszterelnöki sajtóirodát vezető helyettes államtitkár visszakérdezett: „Miért, akkor mi lesz?” A Magyar Nemzet fotósa helyett Haáz Sándor válaszolt: „Lefejellek, te pöcs!” Haáz Sándor később a táborszervezők kérésére elnézést kért a miniszterelnök sajtófőnökétől.
Bár a nyilvános kommunikációban megengedhetetlen ez a hangvétel, úgy gondoljuk, hogy ott és akkor az erdélyi kolléga (tehát nem a Magyar Nemzet újságírója) adekvát választ adott egy otromba viselkedésre. Ahogy Székelyföldön fogalmaznak: amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten.
Mi úgy gondoljuk, a nyilvánosságot képviselő újságírókkal szemben egy közhivatalnoknak (aki az adófizetők pénzéből kapja a fizetését) korrektnek kell lennie, a társas érintkezési normákat messzemenően betartva. A miniszterelnök védelme, a munkájukat végző újságírók tartózkodási helyének megválasztása szerintünk nem a sajtófőnök feladata. Havasi Bertalan a közelmúltban többször összetűzésbe került a magyar sajtó több munkatársával, köztük a Magyar Nemzet munkatársaival is. Agresszív viselkedése, pökhendi reakciói véleményünk szerint méltatlanok egy magyar közalkalmazotthoz.
Úgy gondoljuk, egy sajtófőnöknek azt is illene tudnia, hogy a hazai országos napilapok – így a Magyar Nemzet is – az elmúlt évtizedekben nem jelentek meg vasárnap, így a hétfői volt az első lapszám, amelyben reagálhattunk egy szombat délutáni eseményre.
Részlet Lukács Csaba hétfői vezércikkéből
A rendezvény négy napja alatt itt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó politikusok száma a Kárpát-medencében, és ez nem feltétlenül zavaró, de a figyelmes szemlélő egészen érdekes megállapításokat is tehet. Például azt: a miniszterelnök körül riasztóan megnőtt a meglehetősen szervilis, ám a világ felé buta agresszivitást mutató emberek száma. Ennek a típusnak a jellemző példája a miniszterelnök sajtósa, aki fizikailag is inzultálta kollégánkat, miközben az lenne a dolga, hogy segítse a munkájukat végző újságírók tevékenységét. Mi a magunk részéről jeleznénk: a bunkóság, az agresszivitás, de még a lihegő szervilizmus sem tartozik a polgári, keresztény, konzervatív erények közé.”
