Az önkormányzat hozzáállásán kell változtatni

Kothencz János, a Fidesz szegedi polgármesterjelöltje alpolgármesteri posztot adna az egyetemnek.

– A Szegedi Tudományegyetem rektora nemrégiben azt mondta, hogy az egyetem nélkül Szegeden nem lenne semmi.
– Nagyjából igaz, bár én inkább azt mondanám, hogy ha Szegedből kivonjuk az egyetem mellett a kormányhivatal különböző szakigazgatási szerveit is, akkor egy teljesen kiüresedett várost kapunk. Szegednek már Kecskeméthez, Pécshez, Debrecenhez is fel kell zárkóznia. Ezen városoknak kormánypárti polgármesterük van, ők a többszörösét képesek elérni annak, mint amit a jelenlegi városvezetés tesz le Szeged asztalára. Itt a szocialista kormány alatt sem vetette meg a lábát egyetlen nagy cég sem, amely munkahelyeket teremtett volna. Az önkormányzat felhasználta ugyan a rendelkezésre álló uniós forrásokat, de ez nem a szegedi vezetés zsenialitásának a bizonyítéka, csupán a helyzetfelismerő képesség minimuma. A jövőben ennél jóval többet és hatékonyabban kell tudnunk hozzátenni az emberek ajtajai mögött lévő valósághoz, az ő személyes életükhöz. Régen itt konzervgyár, cipőgyár és ruhagyár volt, ma elköltözni készül egy vágóhíd. Itt az előző ciklusokban semmi nem történt azon kívül, hogy lehívtak minden forrást, ami látványberuházásokra lehívható volt. Szavazhattunk arról, hogy milyen színű legyen az új troli, de érdemben a jelenlegi városvezetés az igazi problémákhoz nem nyúlt hozzá. Pedig tudott volna, mert ott volt mögötte nyolc évig a kormányerő.

– Ön mit kíván hozzátenni az emberek életminőségéhez?
– Én nem kívánnék több díszburkolatot lerakni ebben a városban, mert azt nem lehet megenni. A tartós munkahely-beruházásokat fogjuk idecsábítani. A város jövőképe függ a helyi gazdaság méretétől, a helyi vállalkozások működőképességétől. Ha felelősebb a helyi politika, akkor a kis- és középvállalkozások képesek újra visszaadni Szegednek azt a tartós munkahelyteremtést, ami az utóbbi 4, 8, 12 évben eltűnt ebből a városból. Találkoztam a helyi vállalkozókkal, ők azt kérték tőlem, hogy megválasztásom esetén álljak velük szóba, ezt ugyanis a jelenlegi városvezetés nem tette meg. Azt mondta nekem egy helyi vállalkozó, hogy már csak Budapestre és külföldre dolgozik, mert itt nincsen felvevőpiaca, a városházán szóba sem állnak vele. De kikkel építsük Szegedet, ha nem a szegediekkel? Az itteni vállalkozásokat kell helyzetbe hozni, hogy munkát adhassanak a szegedieknek.

– A szegedi vállalkozókat éppen a kormány nem hozta helyzetbe, az ELI, a lézerközpont építésére kiírt közbeszerzési eljáráson egy szegedi cég is indult, de nem nyert.
– Az önkormányzatnak feladata az is, hogy a szegedi cégeket hozzásegítse egy olyan erőtöbblethez, amelynek segítségével versenypozícióba kerülhetnek egy ELI-hez hasonló, grandiózus kormányzati beruházás esetén is. De ez csak akkor működik, ha a városvezetés meghallgatja a vállalkozókat, ha szóba áll velük.

– Milyen konkrét tervei vannak? Milyen beruházásokhoz, fejlesztésekhez tervezi kihasználni a kormányerőt?
– Szeged már régen kulturális, gazdasági és egészségügyi központ lehetne. Óriási lehetőségeket ad az egyetemi tudásbázis, a hármas határ közelsége, ezeket sem használta ki a város. Legalább nyolc éve nézegetjük képeken a harmadik Tisza-hidat, ami még mindig nem épült meg. A zöldberuházásokhoz például földrajzilag kifejezetten kedvező helyen van a város, és az unió is támogatja ezeket a fejlesztéseket. Az itteni háztetőkön azonban nincsenek napkollektorok. Itt dübörög alattunk a termálvíz, de sem a fűtésben, sem az egészségügyi szolgáltatásokban nem használjuk. Egészségházakat kellene működtetni a lakótelepeken, hogy a nyugdíjasok helyben hozzáférjenek a termálvíz gyógyító erejéhez, számukra kialakított szolgáltatási csomaggal. Lehet persze látványberuházást csinálni, de ettől még nem lesz mit ennie a munkanélkülinek. Meg lehet bízni egy budapesti vagy egy pécsi céget, hogy építse fel például a napfényfürdőt. A végén pedig itt marad az üres, pusztuló partfürdő, ami mindenki kedvence volt, és a kihasználatlan, óriás csúszdás napfényfürdő, ahová a szegedinek esélye sincsen bemenni, mert nincs pénze a belépőjegyre. Van tehát szép látvány, ígérgetnek valamit, ami sosem lesz meg, és mindig ráfogják a kormányra. Most például ott tartunk, hogy a minden megyei jogú városnak járó, 32 milliárdnyi fejlesztési forrásból új hidat, fedett uszodát, új autóbusz-pályaudvart, felújításokat és még ki tuja mi minden megépítését ígérik. Nem kell ahhoz matematikusnak lenni, hogy bárki belássa: ennyi pénzből ez nem megvalósítható. Ráadásul a város kasszája még a tetemes adósság átvállalása után sem alkalmas arra, hogy olyan beruházások eltartását finanszírozza, amelyek nem termelnek bevételt. Mi ez, ha nem zsákutca?

– Azt mondta korábban, hogy a jelenlegi városvezetésnek ön nem ellenfele, hanem az alternatívája akar lenni. Az előbb felsorolt hiányosságokra gondolt?
– Teljesen új alapokra kell helyezni a város vezetését, amelynek a szemlélete a szolgálaton, a törődésen alapul. Megválasztásom után az egyetemnek alpolgármesteri posztot ajánlok majd. Számos olyan pályázati lehetőség van, amelyet a helyi vállalkozók az egyetemmel konzorciumban használhatnának ki, ha a város vezetése tudna ezekről a lehetőségekről, és közvetítené azokat a cégek felé. Ha az egyetem is része a városvezetésnek, akkor ez automatizmus lesz. Októberben lényegében két dolog közül választhatnak a szegediek. Az egyik egy Gyurcsány Ferenccel és pártjával összeállt szegedi MSZP. A másik lehetőség egy kormányerő által támogatott polgármester, akinek a programja az emberről szól.