„Ragaszkodnunk kell az igazság és a szeretet értékeihez, kérnünk kell a megbocsátás és az újrakezdés kegyelmét”, hogy ne ismétlődhessen meg az, ami száz évvel ezelőtt történt – mondta a bíboros a Szent István-bazilika előtt, a zsúfolásig megtelt téren, az első világháborúra utalva. Hozzátette: ha az önzés, a gyűlölet, a bosszú szelleme veszi át az uralmat az emberek fölött, akkor a gyilkos erőszak pusztító áradatként borítja el az egész földet.
A bíboros a szentmisét bevezető szavai után megáldotta az új kenyeret és Isten áldását kérte a magyar nép szorgalmas munkájára. Orosch János nagyszombati érsek szentbeszédében azt emelte ki, a történelemben számos példa bizonyítja, hogy igenis élhető és megvalósítható Szent István király öröksége: hűség Istenhez, hűség az egyházhoz, hűség a hazához és a családhoz. Az érsek a dán filozófust, Sören Kierkegaard-t idézve arról beszélt, ír keresztények régen, amikor a fiúgyermekeket megkeresztelték, a gyermekek jobb kezét úgy fogták, hogy az száraz, vagyis pogány maradjon. Így felnőttként a pogány, meg nem keresztelt kezével forgathatta a kardot a harcban. Szent István király példája ennek épp az ellenkezőjére tanít – mondta. A Szent Jobb nem pogány kéz, hanem Jézus Krisztus áldását osztogató, szent kéz – tette hozzá.
Orosch János arra figyelmeztetett, ma is vannak, akik a kereszténységből csak azt fogadják el, ami nekik tetszik, de az életük Isten nélküli. „Erősödik az újpogányság szelleme, divat az ősmagyar vallást, a táltosok korát emlegetni” – mondta. Beárnyékolja népünk életvitelét a fogyasztói szemlélet, az élvezethajhászás és a hedonizmus bálványa. Nagy kihívást jelent az okkultizmus, a spiritizmus és a bálványimádás különböző formája, valamint a relativizmus szemlélete, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét – tette hozzá.
Az érsek arról beszélt, a kommunista rendszerben az egyházat elnémították, nem szólhatott bele a közéletbe. Bezárták a templom falai közé és még ott is figyelték. Az a rendszer kétszínű embereket nevelt, olyanokat, akik a templomban hívők lehettek, de a közéletben a párt és a kormány szerint kellett beszélniük és cselekedniük. Hozzátette, ezt sokan annyira megszokták, hogy ma is eszerint élnek, ezért „hiányzik belőlünk sokszor az összetartás, az emberséges magatartás és a másik mellett való kiállás” – mondta.
