Mint mondta, ha európai témává kívánjuk tenni a rendszerváltoztatást, akkor szükségünk van a németek, különösen a keletnémetek segítségére, megjegyezve, utóbbiak két diktatúra után ápolják a szabadságot. Kiemelte: a negyedszázada történt események résztvevőinek nem adatott meg a külső szabadság, a belső azonban igen, amelynek megőrzésére ma is szükség van.
Firtl Mátyás (KDNP), a térség országgyűlési képviselője arra utalt: a páneurópai piknikkel a 20. század során harmadszor került a város a világ figyelmének középpontjába; az első alkalomként az osztrák–magyar határ meghúzását, másodikként a határ 1956-os megnyitását említette.
Johannes Singhammer, a Bundestag konzervatív párti alelnöke beszédében azt emelte ki: amint azt a kelet-ukrajnai események is bizonyítják, „nem magától értetődő sem a szabadság, sem a béke”, amelyekért mindennap harcolni kell, megvédve azokat.
„Magyarország 25 éve megmutatta az utat a szabad népek Európájába” – fogalmazott Karlheinz Kopf, az osztrák törvényhozás második elnöke, utalva arra, hogy a piknik a berlini fal megépítése utáni legnagyobb menekültáradatot váltotta ki az NDK-ban.
Klaus Riedel, a budapesti német nagykövetség ügyvivője arról beszélt: a berlini fal leomlása, így a város jelképe, a Brandenburgi kapu megnyitása annak is köszönhető, hogy negyedszázada ezen a napon a magyar–osztrák határon megnyílt az a kis, dróttal beszőtt fakapu, amelyen több száz keletnémet polgár jutott nyugatra. „A boldogság titka a szabadság, a szabadság titka pedig a bátorság, amelyről 25 éve itt bizonyságot tettek” – fogalmazott Christine Lieberknecht, Türingia tartomány miniszterelnöke az eseményen.
Zárszavában Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt alelnöke azt hangsúlyozta, a páneurópai piknik kiemelkedő voltát mutatja, hogy szabad polgárok, szabad akaratukból, együttes elhatározással, dacolva a hatalommal, a semmiből hozták létre a rendezvényt.
Mint mondta, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának egyetlen eseménye sem fejezi ki úgy a szabadságot és az az iránti vágyat, mint ez a piknik. Hozzátette: sok szereplő ismert, de ugyanúgy számtalan névtelen hőse volt az eseménynek, akárcsak a városi szabadság 1277-es kivívásának vagy az 1920-as népszavazásnak. A negyedszázaddal ezelőtti kor elvégzetlen feladatának, adósságának nevezte, hogy „mindenki közelebb megy a másikhoz”, figyelve rájuk, az általuk vallott értékeikre.
