Bácskai János, Ferencváros fideszes polgármestere a helyszínen tartott pénteki sajtótájékoztatón elmondta, a Ferencváros külső részén elhelyezkedő épületegyüttesben több mint háromszáz család élte „elég sanyarú életét”. Az utolsó épület 89 lakásában összesen 36 család lakott. Cserelakást 16 család kért és kapott a kerületben, ők sokkal jobb körülmények közé, komfortos lakásokba kerültek. A cserelakás kiválasztása közös megegyezésen alapult. A többi család pénzbeli térítést kért – közölte a polgármester, hozzátéve hogy ez 5-6, illetve a nagyobb lakásoknál 8-9 millió forintos pénzbeli térítést jelentett. Elmondta, a telepen lévő, jellemzően komfort nélküli lakások némelyikében csak egy-két ember lakott, de volt olyan is, amelyben nyolc-tíz tagú család élt.
A kerület vezetője szólt arról, hogy ellenzékből sikerült meggyőzniük az akkori városvezetést, hogy a szegregáció elleni küzdelemnek egyetlenegy formája valósulhat meg a telepen, a felszámolás. Az első épületet 2009-ben, a másodikat 2013-ban bontották le, az utolsó épület lebontása az ősszel befejeződik – közölte. Hangsúlyozta: a telepfelszámolással megszűnik a szegregáció, valamint a gócpont felszámolásával eltűnik az ott kialakult „bűntanya”.
Bácskai János közölte, a környék ipari zóna, és azt várják, hogy a területen folytatódik a cégek betelepülése. A területre már konkrét érdeklődő is van, értékesítésére pályázatot írnak ki – jegyezte meg.
A közreadott sajtóanyag szerint a Dzsumbuj első házából (Illatos út 5/A) a lakók kiköltöztetése már 2005-ben megkezdődött, ám csak négy évvel később bontották le az épületet. A telep 306 lakásának kiürítésére a Ferencvárosi Önkormányzat mintegy 800 millió forintot fordított, a három négyemeletes ikerépület bontási költsége megközelíti a 150 milliót. A kerület mindezt saját forrásból hajtotta végre. A jogszerű bérlőkkel tárgyalásokat folytattak, és az egyeztetések után 69 család a pénzbeli térítést választotta, 113-an cserelakásra tartottak igényt – írták.
Emlékeztettek arra, hogy az Illatos út három ikerépületét a kerület nyomortelepeinek megszüntetésére hozta létre 1937-ben a közigazgatás. Kialakításkor a négygyermekes, munkahellyel rendelkező családoknak utalták ki a 28 négyzetméteres szükséglakásokat. A lakók a folyosókon található fürdőhelyiségeket, mosókonyhákat és vécéket közösen használták.
A házak a 21. században sem voltak élhetőbbek, komfortosabbak, mint megépítésükkor – áll a sajtóanyagban. Mint írták, ugyan az 1980-as évek végére a Dzsumbuj lakásainak a fele megüresedett, még ebben az időben megindult egy erős betelepedési folyamat, amelyet „a húsz évig regnáló előző polgármester nem volt képes megakadályozni”.
A sajtóanyag szerint a betelepülők vidéki, elszegényedett, főként roma családok voltak, akik a jobb élet reményében költöztek önkényes lakásfoglalóként az elhagyott lakásokba. „A szegregáció, a szinte élhetetlen környezet és a munkanélküliség magas aránya miatt azonban a Dzsumbuj a bűnözés, az alkoholizmus és a drogfogyasztás ferencvárosi melegágyává vált, amelyet nemhogy éjszaka, de fényes nappal is tanácsosabb volt elkerülni” – áll a dokumentumban.
A sajtóanyag szerint Bácskai János feltett szándéka, hogy a következő ciklus végéig megoldja egy másik telep, a Kén utcai Kisdzsumbuj és az ott élők helyzetét.
