– Élénk társadalmi diskurzus alakult ki az utóbbi hetekben az után, hogy a Népesedési Kerekasztal nemrégiben közzétette nyugdíjjavaslatát. Az elképzelés lényege, hogy a nyugdíj kiszámításánál a jövőben figyelembe vennék a felnevelt és utóbb járulékfizetővé lett gyermekek számát és iskolázottságát. Ön az indítványt pártolók vagy elutasítók csoportjához sorolható?
– Az ötlet számomra elfogadhatatlan. Lényegesnek tartom a termékenység növelését, ezzel pártállástól függetlenül – egy törpe, szélsőséges kisebbség kivételével – mindenki egyetért. Az sem kérdés, hogy nyugdíjrendszerünk reformra szorul, de a javasolt megoldást több okból is tévesnek tartom.
– Kezdjük hát a legelején: mi is voltaképpen a kiindulópont?
– A probléma a népesség erőteljes öregedése. A társadalom két okból öregedhet el. Az egyik, hogy az emberek hosszabb ideig élnek, ami örömteli fejlemény, hiszen ez az életviszonyok javulásának objektív jele. A másik ok, hogy nem születik annyi gyermek, mint amennyi a szülőket pótolni tudná, vagyis az egy nőre jutó születések száma alatta marad a szükséges 2,1-nek. Ha egy közösségben az aktuális érték ennél jóval szerényebb – s nálunk jelenleg ez a helyzet –, akkor az elöregedés már középtávon rendkívüli társadalmi-gazdasági problémák forrásává válik. A gondokat kiküszöbölni, de legalábbis csökkenteni kizárólag úgy lehet, ha növeljük a termékenységi rátát, ezt helyettesítő megoldás nincs. Ehhez nyilvánvalóan szükség van azokra az állami intézkedésekre, amelyek a nevelés költségeinek csökkentésével igyekeznek támogatni a gyermekvállalást. A kiadásokat ilyenkor az állam, helyesebben az adófizetők közössége vállalja át. Az effajta lépéseknek viszont csak akkor lehet érdemi hatásuk, ha a szülők azért mondanak le a gyermekvállalásról, mert sokallják azt az életszínvonal-csökkenést, amit a családalapítás, az újabb gyermekek felnevelése jelent. Úgy vélem azonban, az anyagi megfontolás nem az egyetlen, s talán nem is a döntő fontosságú eleme a gyermekvállalásnak.
– A nemrégiben közzétett nyugdíjjavaslat nem a most ismert pénzügyi megoldásokat, például a családi adókedvezmény vagy a családi pótlék szabályait írná át.
– Valóban nem. Az elképzelés az eddigi juttatások emelése helyett olyan elemet iktat a rendszerbe, amelynek hatását a szülő csak a távoli jövőben érzékelheti. A javaslat nem a gyermekvállalás támogatásáról, hanem annak évtizedekkel későbbi jutalmazásáról szól. Másképpen: a kerekasztal elgondolása a gyermekvállalás miatt jelentkező életszínvonal-csökkenés azonnali enyhítése helyett a nyugdíjaskorban kifizetett utólagos jutalmat vezetne be. Ebből az is következik, hogy mindennek közköltségeit – e sajátos késleltetés miatt – nem az összes adózó, csak a többi nyugdíjas fizetné meg.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.
