– Schmidt Zoltán, a végrehajtói kamara elnökségi titkára a devizahiteles-törvény hatálybalépése előtt tíz nappal azt mondta: soron kívül és haladéktalanul fel fogják függeszteni a végrehajtásokat, a fizetések letiltására vonatkozó intézkedéseket pedig feloldják. A kamara iránymutatását ismerve több ezer adós ölbe tett kézzel várta, hogy a törvény hatálybalépését követően teljes fizetést kapjon. Nem így történt. Nagy nehezen az is kiderült, hogy az adósoknak kell kérni a felfüggesztést, amiről senki sem tájékoztatta őket. Ki hibázott?
– Amikor a kamara elnökségi titkára nyilatkozott, még nem alakítottunk ki egységes álláspontot. Ezt követően pedig a parlament egy kiegészítő szabályt illesztett a törvénybe, kifejezetten a letiltásokra vonatkozóan. Eszerint az adós kérelme alapján kell intézkedniük a végrehajtóknak, azonban arról nem rendelkezett a jogszabály, hogy pontosan mit kell tenni, ez pedig egy fontos jogértelmezési kérdés.
– Ha ennyire bizonytalanok voltak, akkor a kamara miért mondta azt, hogy a végrehajtók fognak automatikusan intézkedni?
– A sajtó felelőssége (a Magyar Nemzeté – a szerk.), hogy akkor kért tőlünk nyilatkozatot, amikor még nem hirdették ki a törvényt.
– Jól értem?! A sajtó a felelős azért, hogy önök mit mondtak?
– Schmidt Zoltán szerint kierőltették belőle, hogy valamit mondjon. Ő a saját feje után ment, viszont a törvényt akkor még nem hirdették ki. Ugyanakkor azt gondolom, ne kenjük egymásra a felelősséget! Ez egy korai nyilatkozat volt. Utólag nincs mit tenni. A kamara volt egyébként az első szervezet, amely a törvény elfogadását követően országos értekezletet tartott az egységes jogalkalmazás érdekében. Ez Schmidt Zoltán nyilatkozata után két nappal történt, vagyis ő még nem tudhatta, miként foglal állást a kamara.
– Noha nem ismerhette a törvényt a kamara elnökségi titkára, mégis tájékoztatta az adósok széles tömegét a sajtón keresztül. Néhány nappal később a kamara értekezletén, de legkésőbb a törvény hatálybalépésekor Schmidt Zoltánnak és a kamarának már tisztában kellett lennie a jogszabállyal, illetve azzal, hogy a korábbi kamarai iránymutatás nem vág egybe a törvénnyel. Ezek szerint azt is láthatták, hogy az adósok csak akkor kaphatják meg a teljes bérüket, ha kérik. Miért nem pontosították a korábbi téves tájékoztatásukat? Ez nem felelőtlenség?
– Nem, ugyanis a kamarának nagyon sok ezer egyéb dologgal kellett foglalkoznia abban a pillanatban. Egyébként meg nem volt félretájékoztatás. Hiba történt, nem körültekintő, korai tájékoztatás. A kamarának legelőször például a folyamatban lévő árverések ügyében kellett lépéseket tennie, amelyek esetében, ha nem intézkedünk, akkor az még nagyobb bonyodalomhoz vezetett volna. A törvény kihirdetését követően nyolc nap állt rendelkezésre, hogy minden olyan intézkedést megtegyenek a végrehajtók, ami megakadályozza azt, hogy valami súlyos törvénysértés történjen. Schmidt Zoltánnak eközben volt ez a nyilatkozata, ami a bokros teendők miatt nem került a kamarai egyeztetések központjába.