– Schmidt Zoltán, a végrehajtói kamara elnökségi titkára a devizahiteles-törvény hatálybalépése előtt tíz nappal azt mondta: soron kívül és haladéktalanul fel fogják függeszteni a végrehajtásokat, a fizetések letiltására vonatkozó intézkedéseket pedig feloldják. A kamara iránymutatását ismerve több ezer adós ölbe tett kézzel várta, hogy a törvény hatálybalépését követően teljes fizetést kapjon. Nem így történt. Nagy nehezen az is kiderült, hogy az adósoknak kell kérni a felfüggesztést, amiről senki sem tájékoztatta őket. Ki hibázott?
– Amikor a kamara elnökségi titkára nyilatkozott, még nem alakítottunk ki egységes álláspontot. Ezt követően pedig a parlament egy kiegészítő szabályt illesztett a törvénybe, kifejezetten a letiltásokra vonatkozóan. Eszerint az adós kérelme alapján kell intézkedniük a végrehajtóknak, azonban arról nem rendelkezett a jogszabály, hogy pontosan mit kell tenni, ez pedig egy fontos jogértelmezési kérdés.
– Ha ennyire bizonytalanok voltak, akkor a kamara miért mondta azt, hogy a végrehajtók fognak automatikusan intézkedni?
– A sajtó felelőssége (a Magyar Nemzeté – a szerk.), hogy akkor kért tőlünk nyilatkozatot, amikor még nem hirdették ki a törvényt.
– Jól értem?! A sajtó a felelős azért, hogy önök mit mondtak?
– Schmidt Zoltán szerint kierőltették belőle, hogy valamit mondjon. Ő a saját feje után ment, viszont a törvényt akkor még nem hirdették ki. Ugyanakkor azt gondolom, ne kenjük egymásra a felelősséget! Ez egy korai nyilatkozat volt. Utólag nincs mit tenni. A kamara volt egyébként az első szervezet, amely a törvény elfogadását követően országos értekezletet tartott az egységes jogalkalmazás érdekében. Ez Schmidt Zoltán nyilatkozata után két nappal történt, vagyis ő még nem tudhatta, miként foglal állást a kamara.
– Noha nem ismerhette a törvényt a kamara elnökségi titkára, mégis tájékoztatta az adósok széles tömegét a sajtón keresztül. Néhány nappal később a kamara értekezletén, de legkésőbb a törvény hatálybalépésekor Schmidt Zoltánnak és a kamarának már tisztában kellett lennie a jogszabállyal, illetve azzal, hogy a korábbi kamarai iránymutatás nem vág egybe a törvénnyel. Ezek szerint azt is láthatták, hogy az adósok csak akkor kaphatják meg a teljes bérüket, ha kérik. Miért nem pontosították a korábbi téves tájékoztatásukat? Ez nem felelőtlenség?
– Nem, ugyanis a kamarának nagyon sok ezer egyéb dologgal kellett foglalkoznia abban a pillanatban. Egyébként meg nem volt félretájékoztatás. Hiba történt, nem körültekintő, korai tájékoztatás. A kamarának legelőször például a folyamatban lévő árverések ügyében kellett lépéseket tennie, amelyek esetében, ha nem intézkedünk, akkor az még nagyobb bonyodalomhoz vezetett volna. A törvény kihirdetését követően nyolc nap állt rendelkezésre, hogy minden olyan intézkedést megtegyenek a végrehajtók, ami megakadályozza azt, hogy valami súlyos törvénysértés történjen. Schmidt Zoltánnak eközben volt ez a nyilatkozata, ami a bokros teendők miatt nem került a kamarai egyeztetések központjába.
– A Magyar Nemzet a kamarai tájékoztatás után két héttel több cikket is közölt a devizahitelekkel összefüggésben továbbra is zajló végrehajtásokról, köztük arról is, hogy továbbra is vonják az adósok bérét. A kamara ekkor még mindig arról beszélt, hogy leálltak a végrehajtások, s nem említették, hogy a bérletiltások feloldását az adósoknak kell kérniük. Miért nem?
– Azért került később szóba, mert a kamara gyakorlatilag átsiklott e probléma fölött. Nem kaptunk olyan jelzéseket, amelyek alapján ez komoly problémának tűnt volna. Mi csupán a Magyar Nemzet cikkeire reagáltunk.
– Schmidt Zoltán tévedése bejárta az egész sajtót és a végrehajtókat. E félretájékoztatás alapján vélhetően több ezren kaptak ismét csökkentett bért augusztusban, mert az adósok nem tudták, hogy nekik kell intézkedniük. Apropó, kértek tőlük bocsánatot?
– Nem emiatt kaptak csökkentett bért. Ne felejtsük el, hogy ezek az adósok továbbra is tartoznak! Nem tudjuk, hogy mennyien, de vélhetően több ezren, akik közül sokan nem is kérik a törlesztés felfüggesztését. Ők is tudják ugyanis, hogy tartoznak, és örülnek, ha minél hamarabb megszabadulnak az adósságtól. Bízzuk ezt az állampolgárokra! A kamara egyébként július 23-án tájékoztatót tett közzé a honlapján arról, hogy az adósok miként kérhetik a felfüggesztést.
– Az adósok vélhetően a kamarai tájékoztatás alapján teljes fizetésre számítottak augusztusban. Erre esélyük is lett volna, ha már akkor tudják, mit kell tenniük. Mi lesz a bérükből ismételten levont összeggel? Visszakapják?
– Nem kapják vissza, ugyanis azt megkapta már a jogosult, vagyis a hitelező. A levont összeget beleszámolják majd a tartozásba. De maguk mit mondanak arra, hogy adtak egy téves tájékoztatást esetleg Schmidt Zoltán, a kamara elnökségi titkára alapján? Maguk miért nem szóltak, miért nem írták le? Maguknak nincs felelősségük? Nem feltétlenül csak mi vagyunk a felelősek, hanem sokan mások.
– Ne vicceljen! Önök a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara, önök a végrehajtási ügyek szakértői. Mi a legilletékesebb szervezethez fordultunk.
– Én pedig azt gondolom, hogy az Igazságügyi Minisztérium a törvény gazdája, így ők a legilletékesebb szervezet.
– Azért kérdeztük meg a végrehajtói köztestületet, mert leginkább önöket érinti a törvény, s mert azt gondoltuk, hogy ha valakié, akkor az önök tájékoztatása hiteles.
– Így van, a hitelesség pedig nem romlik, hiszen azonnal megtettem a szükséges intézkedéseket, ahogy láttam, hogy ebből mekkora probléma van. Célunk az, hogy minél szélesebb legyen a tájékoztatás, és az, hogy helyrehozzuk ezt a bakit.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.
