Még a legmegrögzöttebb tériszonyosok is álmodoznak olykor arról, hogy feltépik a repülőgép ablakát és fejest ugranak valamelyik alattuk lévő felhőpárnába. Hasonló érzés keríti hatalmába az embert, ha elhalad egy tízemeletes épület vagy egy természetes magaslat mellett: felmennénk, és büszkén körülpásztáznánk a tájat egy mások által soha nem látott nézőpontból. A megkapó panoráma lehetősége minket is hatalmába kerített, így Molnár videós kollégával metróra pattantunk és a Ferenciek teréről megközelítettük vágyaink célpontját, az Erzsébet hidat.
A budai hídfő lábánál, a Romkert és az ivócsarnok közé szorult irodájában már vár minket Tóth Krisztián, a hídmester. Feladata pofonegyszerű, naponta kétszer, reggel és este végig kell járnia az alá tartozó Erzsébet és Rákóczi hidat, megvizsgálva, nem keletkezett-e kár az útpályában, a járdaburkolatban, a korlátokban vagy éppen a lépcsőkön. A Rákóczi hidat „csak” megörökölte, így a legtöbb budapesti hídmesterhez hasonlóan most már ő is két monstrum felett atyáskodik.
Ezúttal mi is csatlakozunk napi promenádjához, és cseppnyi izgalommal a szívünkben indulunk a budai oldal déli pilonjának tetejére.
Bár itt csak havi rendszerességgel kell ellenőrzőkörutat tennie, Krisztián rutinosan csusszan be a szűk bejáraton. Molnár kolléga és én már itt szuszogunk, pedig ez csak a kezdet. Mintha egy tengeralattjáró belsejébe csöppennénk: meredek acéllétrákon haladunk felfelé, miközben tompán robajlik a fülünkben a hídon áthaladó járművek zaja. Az egyedi látványt itt-ott szabdalja egy kisebb kupac galambürülék, a város sokszor gyűlölt madarai számára igazi kis óvóhely a pilon belseje.
45 méternél járhatunk, amikor Krisztián közli, felértünk, most két, cseppnyi átjárón kell túljutnunk, hogy elérjük a létrát, ami közvetlenül a pilon tetejére vezet. Eddig szuszogtunk, most már nyögünk is, de hajt az izgalom, így valahogy átpréselődünk. A keskeny acélfolyosó két oldalán camera obscura-jelenségre leszünk figyelmesek. A néhány centis vízelvezető lyukon beszűrődő egyetlen fénycsóva furcsa házimozit varázsol a szemünk elé: a pilon két belső falán színesben szemlélhetjük, ahogy a kocsik majd 50 méterrel a talpunk alatt átkelnek a hídon.