A kicsik folyamatos foglalkozást igényelnek, hiszen „sosem lehet tudni, hogy az a kincs, ami a gyerekben van, mikor érik be” – hangoztatta Soltész Miklós, aki fontosnak nevezte a családi hagyományok, köztük ez esetben a horvát nyelv és kultúra továbbvitelét, felhívva a figyelmet arra, hogy a soknemzetiségű állam erejére már Szent István is felhívta intelmeiben fia figyelmét.
Az államtitkár az apákhoz fordulva arról beszélt, a gyerekek nevelése során nemcsak, egy idő után pedig főleg nem a kimondott szó számít, hanem az a példa, amit mutatunk nekik, ez pedig sokat jelenthet a családi fészek hagyománya, a kultúra megőrzése terén.
Soltész Miklós megjegyezte: a horvátoknak és a magyaroknak van mit tanulniuk egymástól, utóbbi példájaként említve – egy hátlapján magzat képét ábrázoló 25 kunás pénzérmét felmutatva –, hogy védeni kell az életet. „Ha édesapátok, édesanyátok nem védett volna titeket, nem lennétek itt”, jegyezte meg a diákoknak, hozzátéve, az élet védelmére van szükség ahhoz is, hogy évtizedek múlva gyerekekkel legyenek tele az iskolák.
Klemensits Ingrid, a helyi horvát önkormányzat elnöke az MTI-nek elmondta: ez az első olyan iskola, amelyet horvát települési önkormányzat vett át; a Nakovich Mihály Általános Iskolában, amelynek fenntartóiként most kezdik első tanévüket, elsőtől nyolcadik osztályig, mintegy 140 gyermek tanul, a tanidő nagyobbik részében irodalmi horvát nyelven, elsajátítva a térségben beszélt gradiscei tájszólást is.
A magyar társadalomnak minden olyan kezdeményezést meg kell becsülnie, amely elkötelezett munkával, szolgálattal, törődéssel és odafigyeléssel megteremti a hátrányos helyzet ördögi köréből való kikerülés esélyét – mondta az államtitkár Magyarország egyetlen roma kisebbségi középfokú oktatási intézményének diákjai, tanárai előtt. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy felzárkózás nincs befogadás nélkül, ahogy a közösségépítésre is csak a hátrányos helyzetűekkel való közösségvállalással van mód.
A Gandhi kísérletként indult, de a fennállásának idén 20. évfordulóját ünneplő intézmény és annak diákjai bizonyítják: a felzárkózás és az esélyteremtés igenis lehetséges, s erre a bizonyosságra nemcsak a roma, hanem az egész társadalomnak nagy szüksége van – fogalmazott. Hozzáfűzte, hogy a Pécsett szerzett tapasztalatokat hasznosítani kell az oktatáspolitika sikeréhez. Czibere Károly szólt arról is, a köznevelés új rendszerének fokmérője lesz, hogy a korábbiaknál mennyivel ad több esélyt a romáknak a tehetségük kibontakoztatásához.
Déri Ildikó, a Gandhi igazgatója azt hangoztatta: az intézménynek nem elég egyedinek és különlegesnek, hanem jónak is kell lennie a köznevelési palettán, hogy a dákok ezt az iskolát válasszák, s azt olyan tudást megszerezve végezzék el, amellyel képessé válnak az önálló életvezetésre, a tudatos választásra, s identitásukat vállalva pozitív mintát mutathatnak másoknak. A ma mintegy 190 nappali, továbbá 60 esti és levelező tagozatos diákot oktató Gandhit azzal a céllal hozták létre, hogy a roma fiataloknak nyelvük, kultúrájuk, történelmük, életmódjuk figyelembevételével tegyék lehetővé a tanulást, az ismerkedést a tudományokkal, segítsék a tehetséggondozást, a roma értelmiség kinevelését.
