Kövér: A kommunizmus sosem nyert legitimitást

A rendszerváltás kulcsfigurái – Kövér László, Szűrös Mátyás és Tölgyessy Péter – találkoztak Nagy Imre egykori dolgozószobájában.

Kitért annak a jelentőségére, hogy 1978-ban Karol Wojtylát II. János Pál néven pápává választották. A lengyel pápa azt üzente, hogy „Ne féljetek!”, és ennek az üzenetnek rendkívüli jelentősége volt – vélekedett. Az Országgyűlés alelnöke arról is beszélt, hogy 1987-ben a lakiteleki találkozón megalapították az MDF-et. Száznyolcvanan gyűltek össze az eseményre, „a szabadság kis körei” találkoztak, köztük Áder János jelenlegi köztársasági elnök. Hozzátette: annak, hogy nem verték szét a találkozót, nagy jelentősége volt.

Szűrös Mátyás volt ideiglenes köztársasági elnök, aki 1989. október 23-án a harmadik magyar köztársaságot kikiáltotta, arról beszélt, 1989-re a mérvadó magyar politikai elit, a kommunista párt és az új demokratikus pártok egyetértettek abban, hogy reformokat véghezvinni nem lehet politikai fordulat nélkül. Abban is egyetértés volt, hogy egy nemzeti kerekasztal keretében kell végrehajtani a történelmi fordulatot. Békés és alkotmányos módon akarták ezt véghezvinni, ezért világos volt, hogy ezt a parlamentben kell szentesíteni.

Felidézte, hogy ezért ő mint parlamenti elnök lett a kerekasztal-tárgyalások elnöke, koordinációs feladatot látott el, és a szakértői háttér biztosítása volt a feladata. A kerekasztal-tárgyalásokon módosították a régi alkotmányt, és megalkották a sarkalatos törvényeket, amelyeket még a régi, zömében kommunista képviselőkből álló Országgyűlésnek kellett törvényerőre emelnie. Neki és a reformista vezetőknek kellett meggyőzniük a képviselőket arról, hogy a változások elkerülhetetlenek, és az a jó, ha megszavazzák a törvényeket.

Kitért arra: nem volt véletlen, hogy a köztársaság kikiáltása október 23-án és délben, harangzúgás közepette történt. Az 1956-os forradalom példája lebegett a szemük előtt, amikor – ha rövid időre is – nemzeti egység alakult ki, hogy vissza kell szerezni a nemzeti szuverenitást, többpárti parlamentre, parlamenti demokráciára van szükség, e nélkül nem lehet új Magyarországot építeni.

Szűrös Mátyás a köztársaság kikiáltásához köti a rendszerváltást, azzal, hogy ez egy folyamat része volt, és utána sok kisiklás és deformáció is történt.

Tölgyessy Péter, az SZDSZ egykori elnöke, politológus elmondta, a 80-as évek közepére már a kommunisták számára is világossá vált, hogy a kommunista rendszer nem képes legyőzni a kapitalista Nyugatot, sőt egyre inkább távolodik tőle. Magyarországon fenntarthatatlanná vált a szocialista tervgazdálkodás, az életszínvonalat hitelekből tartották fenn, az ország menthetetlenül eladósodott. Ezért nem lehetett olyan erőszakot alkalmazni, mint például Lengyelországban, mert társadalmi ellenállás esetén azonnal államcsőd, fizetésképtelenség állt volna be – mondta.

Hozzátette: a rendszerváltás folyamatában Lengyelország végül politikailag megelőzte Magyarországot, amely gazdasági értelemben előbbre járt, bár később kiderült, hogy ez zsákutca volt. A két ország között abban is különbség volt, hogy a magyar társadalom zöme nem vett részt a rendszerváltásban. A kommunista elitet a kerekasztal-tárgyalásokon már csak saját hatalmának, befolyásának átmentése érdekelte.

Tölgyessy Péter furcsa átmenetnek nevezte a magyar rendszerváltást, amely később is eltért a többi ország átalakulásától.