Olaszliszka szelleme kísértett

Két fiatalembert majdnem meglincseltek Felsőzsolcán egy elsodort gyermek rokonai; a Magyar Nemzet a helyszínen járt.

Többen is az olaszliszkai tragédiát emlegetik helyben a hétfőn Felsőzsolcán történtek miatt. A két ügy valóban mutat hasonlóságokat, de van egy lényegi különbség, hogy itt szerencsére nemhogy haláleset, de még súlyos sérülés sem történt. Sokan állítják azonban, hogy történhetett volna.

Emlékezetes, Szögi Lajos tiszavasvári földrajz–biológia szakos tanár 2006 októberében kocsijával Olaszliszkán áthajtva egy elé lépő helyi roma kislányt kis híján elsodort. Ekkor autójával megállt, hogy meggyőződjön róla, a gyereknek nem esett baja. Bár a kislány valóban nem szenvedett sérülést, annak hozzátartozói rátámadtak, kirángatták a volán mögül, és gyermekei szeme láttára halálra verték.

Hasonlóan indult a felsőzsolcai eset is, ahol a rendőrség tájékoztatása szerint két fiatalember egy kétéves kisfiút sodort el kocsijával a Zöldfa utcában. Brendon hozzátartozói az autó jobb első ablaküvegét betörték, és a jármű utasát, egy 23 éves férfit megpróbálták kihúzni a járműből. Az autó 22 éves vezetője a támadás miatt elhajtott a helyszínről a néhány utcával arrébb található lakására. A rendőrség nagy erőkkel vonult a helyszínre, és azóta is vigyáz a rendre.

Az egyenruhások fokozott jelenlétéről a településre érve bizonyságot szerzünk, azonnal találkozunk egy rendőrautóval, később pedig több rendőrségi mikrobuszt is látunk Felsőzsolcán, amelyek az utak szélén parkolnak, vagy a városban cirkálnak. A romák lakta utcákban azonban nem látunk járőröket.

Aranyosi Elemér, a felsőzsolcai roma nemzetiségi önkormányzat elnöke háza előtt egy padon pihenget. Azt mondja, hogy ő nem tud semmiről, a történtekről is csak másnap, kedden hallott először. Állítja, hogy nem ismeri az elsodort gyermek családját, és a nevüket sem tudja megmondani. Ezt azzal indokolja, hogy nem szokott a szomszéd utcába menni, csak akkor jár ott, ha nagy baj van. – Most pedig nem történt semmi különös. A szülők biztos csak megijedhettek, mert féltették a gyereket – jegyzi meg Aranyosi.

A szomszéd utcában is nyugodtnak látszanak a kedélyek, Brendon is jókedvűen játszik a házuk udvarán. Szerencsére a gyermek szemmel láthatóan jól van. Édesanyja, Hegedűs Ramóna nem lát minket szívesen, mert szerinte a sajtó eddig sem közölte le nyilatkozatát. Később mégis elmondja, hogy az eset előtt a kisfia a nagymamájával volt együtt, majd ahogy jöttek felfelé, „a kisfiú megszaladt magában”.

– Majd jött az autó, de olyan gyorsan haladt, hogy nem tudott lefékezni. Kicsit elgázolta a gyereket, aki be is esett az árokba, a kocsi pedig nem akart megállni. Az emberek összeszaladtak az utcán, de nem bántottak senkit, nem is lett a srácoknak baja. Üvegszilánk sincs a földön – mutatja Brendon édesanyja, aki állítása szerint a történtekkor vásárolni volt. Hegedűs Ramóna azt is hozzáteszi, hogy a srácok be voltak állva, drogos állapotban voltak, és nem először száguldoztak erre. – Szóltunk is már nekik, hogy lassabban, mert ez nem autópálya – teszi hozzá az asszony. A rendőrökkel kapcsolatban pedig azt említi meg, hogy rájuk nem vigyáznak, hozzájuk csak akkor jönnek, ha visznek valakit kihallgatni. Az asszony kérdésre állítja, hogy nem tudja, kik szaladtak össze az utcán, és a nagymama sem látott semmit, mert berohant a gyerekkel a házba.

Hajtsatok el, mert megölnek titeket!

A kocsit vezető Bóta Rolandék otthonát nem nehéz megtalálni, a ház előtt rendőrségi mikrobusz áll, míg az udvaron egy járőrautó parkol. Nem meglepő, hogy az autókban ülő két fiatalember máshogy emlékszik a történtekre. – Körülbelül 25 kilométeres sebességgel haladhattunk az utcán, amikor észleltük a bajt. Azonnal fékeztem, így meg tudtam állni, és nem ütöttem el a gyereket, aki el sem esett. Ha volt is horzsolása, akkor biztos, hogy nem akkor keletkezett. Az sem igaz, hogy rendszeresen arra járunk autóval, én életemben talán, ha háromszor voltam abban az utcában, mert tudom, hogy milyen. Ezután soha többé nem megyek arra – szögezi le Bóta Roland.

A fiatalember elmondja, több dolog is közrejátszott abban, hogy nem lett nagy baj. – A fékezéskor a kocsi lefulladt, én pedig ki akartam szállni, hogy megnézzem a gyereket. Olyan gyorsan megrohanták azonban az autót, hogy nem volt időm cselekedni, és ez volt a szerencsém. A tömeg láttán azonnal lezártam az autót, és felhúztam az ablakokat. Ekkor azonban a másik oldalon bezúzták az oldalsó ablakot, és Norbit megpróbálták kirángatni, de szerencsére be volt kötve. Közben többen már a motorháztetőn ugráltak, és be akarták rúgni a szélvédőt.

A legalább negyvenfős tömegből néhányan azt kiabálták, hogy hajtsunk el, mert meg fognak ölni. Valószínűleg ugyanők elhúzták előlünk az embereket, így el tudtunk jönni a helyszínről, ahol talán egy percet lehettünk. Bele sem merek gondolni, hogy mi történik akkor, ha ki tudok szállni a gyerekhez – emlékezik vissza az autó sofőrje.

Ezzel azonban a két fiatalember kálváriája még nem ért véget, mert állításuk szerint később négyen a házukhoz jöttek autóval, és azzal fenyegetőztek, hogy majd megölik őket. Bóta Roland elmondja, hogy a vádakkal ellentétben nem volt drog hatása alatt, és alkoholt sem fogyasztott, ezt a szondáztatás eredménye is alátámasztja. Bóta Roland nagymamája és az egyik szomszédja is azt bizonygatja, hogy ha a fiú vezet, akkor sohasem iszik, és amúgy is csak ritkán, ünnepségeken fogyaszt alkoholt. Megjegyzik továbbá, hogy a cigánysoron mindig sokan vannak az utcán, főleg gyerekek, akik nagyon szemtelenek. – Ha szólunk nekik, hogy álljanak arrébb, akkor még ők fenyegetőznek, hogy leszednek a bicikliről, és elvágják a torkunk – teszik hozzá.

Bóta Roland és Norbert ezután a hátsó udvaron álló autóhoz kísérnek. Első pillantásra a kocsi nagyon koszosnak tűnik, pedig csak a rögzített ujjlenyomatok és cipőtalpnyomok miatt feketéllik mindenhol az autó. A motorháztetőn található temérdek jel azt mutatja, hogy valószínűleg többen, hosszabb ideig tartózkodhattak az autó elején.

A két egymásnak ellentmondó visszaemlékezés után egy helyi polgárőrrel és egy idősebb asszonnyal beszélgetünk a felsőzsolcai mindennapokról. Azzal kezdik, hogy a gyerekek jól tették, hogy elhajtottak a helyszínről, mert különben úgy jártak volna, mint Szögi Lajos Olaszliszkán.

– Nem lepett meg, ami történt, mert ha közülük valakit elütnek, akkor rögtön összecsődülnek, és támadnak. Volt már hasonló eset korábban is, csak abból nem lett ügy. Persze azt a kérdést senki nem teszi fel, hogy mit keres az utcán egy kétéves kisfiú felügyelet nélkül. Ha én ott állnék egy gyerek mellett, őt biztos, nem ütné el az autó – bizonygatja Aleva Vincéné polgárőr. Az asszony elmondja, hogy a rokonok támadhattak az autóra, mert közülük sokan laknak ott. – Bár nem voltam ott az esetnél, tudom, hogy kikről lehet szó. Polgárőrként sokszor végigjárom azt az utcát, és már a kicsi gyerekek is az anyánkat szidják. Ugyanők passzióból kiszedik a postaládákból a leveleket, és összeszaggatják a küldeményeket. Máskor a frissen elkészített árkot túrják be, és ha rájuk szólunk, akkor az a válasz, hogy „az utca a miénk” – meséli az asszony.

Aleva Vincéné a cigánysoron élőkkel kapcsolatban kifejti, hogy sokan lopják az áramot, és más szolgáltatásokat is ingyen vesznek igénybe. – Bár engem nem tudnak megfélemlíteni, sokan rettegnek tőlük a településen. Szinte mindennaposak a betöréses lopások, a közeli ingatlanok közül csak kettőbe nem mentek be. De nem az itteniek törnek be a házakba, hanem a szomszédos arnótiak és gesztelyiek jönnek át ide, míg innen oda mennek lopni. Értesítik egymást, hogy szabad a pálya, és akkor indul a csapat teherautóval. Volt, hogy egy mise alatt kipakoltak egy házat, de az eseménynek a magyarok között nem volt szemtanúja. Nálunk sajnos az a mentalitás működik, hogy nem látunk, nem hallunk – panaszolja a polgárőr.

Az asszony szerint a helyzet ráadásul rosszabb lesz, ha a most még kicsik felnőnek. – Már a szüleik is rosszabbak, mint a nagyszülők voltak, akik annak idején dolgoztak, és nevelték a gyerekeiket. Nem csoda, hogy ezekről Aranyosi Elemér nem beszél, hiszen ő is fél. Olyan kellene az élükre, mint Ragályban a volt vajda, aki most halt meg. Ő rendet tartott a településén, ott senki nem lopott, így még a magyarok is elmentek a temetésére – hangsúlyozza Aleva Vincéné.

Tóth Lajos polgármestert meglepte az eset, mert szerinte „ilyenek nem szoktak Felsőzsolcán történni”. – Tudomásul kell venni, hogy a feszültség mindenkiben benne van, ők pedig hirtelenek. Gondjaik inkább egymás között vannak, amit el is intéznek – utal a helyi cigányságra a város első embere, aki szerint csupán egy közlekedési kihágás és egy csoportos garázdaság történt, a rendőrség pedig teszi a dolgát. – Megkeresik, hogy kik voltak a tettesek, és mindenki megkapja azt, ami neki jár. Hála istennek, horzsolásos sérülésen kívül nem történt semmi. Kicsit forróvérű volt a társaság, de hát ez van – teszi hozzá Tóth Lajos.

A polgármester szerint a közbiztonság egyébként egész jó a településen, amióta létezik a közfoglalkoztatás, azóta sok javulás történt. A programban négyszázan dolgoznak, a körülbelül ötszáz munkanélküli nagy részét be tudják vonni a közfoglalkoztatásba. – Aki akar dolgozni, az kap munkát, és akinek van állása, az jobban tiszteletben tartja a törvényeket is – jegyzi meg Tóth, aki a jelenlevő csaknem száz rendőr mellett igyekszik nyugtatni a kedélyeket a településen. A rendőrség csoportosan elkövetett garázdaság és más bűncselekmény gyanúja miatt indított eljárást, eddig öt férfit vettek őrizetbe.

A szegénység és a rossz életkörülmények magyarázzák Osztolykán Ágnes (LMP) szerint a felsőzsolcai eseményeket, cigány néplélekről pedig egyáltalán nem lehet beszélni. A zöldpárti politikus az ATV-ben szerda este reagált a történtekre, miután Bánó András műsorvezető megkérdezte: mivel magyarázható, hogy egyes balesetek után a cigányok meg sem nézik, mi történt, hanem inkább rárontanak az autó vezetőjére. Osztolykánt szemmel láthatóan érzékenyen érintette a téma, később internetes közösségi oldalán azon sajnálkozott, hogy nem állt fel, és jött ki azonnal a stúdióból. A liberális sajtó pedig nyílt rasszizmussal vádolta meg az ATV-t, valamint a kérdést feltevő Bánót. (MN)