A budapesti tömegközlekedési dolgozókkal szemben támasztott erkölcsi, etikai elvárások közel olyan fokúak napjainkban, mint a politikusokkal szembeniek. Udvariasan kell közeledniük az emberek felé, folyvást segítőkésznek kell mutatkozniuk, illik angolul beszélniük, kötelező egyenöltözetben dolgozniuk és nem árt, ha vigyáznak arra is, hogy üvegből legyen a zsebük.
Utóbbi teljesítése – a sokszor megalázóan alacsony fizetésüket tekintve – komoly akadályba ütközik, de mint a fővárosi utazóközönség oly gyakran tapasztalja, a többi követelménynek sem mindig sikerül maradéktalanul megfelelni.
A BKV jegyellenőreinek többsége minden bizonnyal tiszta lelkiismerettel és vékony pénztárcával teszi a dolgát nap mint nap, de sajnos akadnak kivételek. A különböző városi legendák, blogbejegyzések leginkább turisták „megvámolásáról” szólnak, ők ugyanis jóval könnyebb prédák, mint a fineszes hazaiak.
Történetünk egy múlt kedden lezajlott eseménysort rögzít, alanya egy fiatal hölgy, aki névtelenül nyilatkozott portálunknak. A Keleti pályaudvartól tartott busszal az Astoria felé. A bérlete előző nap járt le, és mivel kígyózó sor állt a jegypénztárnál, ahol felszállt, szokásától eltérően megpróbált bliccelni. Nem jött be, két „kaller” lecsapott rá. 16 ezer forint csekken vagy 8 ezer helyszínen, hősünk az utóbbit választotta, de készpénzben nem volt nála ennyi, így az Urániánál leszállt, és a két negyvenes kinézetű BKK-dolgozó társaságában elsétált az Astoriánál lévő bankautomatához.
A sztori itt kap gellert, ugyanis az egyik végtelenül barátságos ellenőr, látva a fiatal hölgy fizetési hajlandóságát, felbátorodott és ajánlatot tett neki. Tudja ő, hogy drága a bérlet, de van egy olcsóbb megoldás is, bizony, és „teljesen legális a dolog” – így a BKK-munkatárs. Éves nyugdíjas bérletigazolványt bérlettel (rokkantnyugdíjasok és tartós munkanélküliek is kaphatják) például 12 ezer forintért is lehet már szerezni, egyenesen a pénztárból jön, minden kóser. (A kedvezményes éves budapesti nyugdíjasbérlet 36 600 forint, hősünk tehát 24 600 forintot spórol, ha igent mond.) Az erre való jogosultságot személyi igazolvánnyal, illetve „a nyugdíjat, ellátást, illetve a járadékot folyósító szerv által kiadott ellátottak utazási utalványával” lehet igazolni, de ha az ember frissen a pénztárból kapja, akkor természetesen bárkinek el tudja passzolni. Az illető meg mondjuk eladja magát gyám alá tartozó személynek vagy rokkantnak a buszon. A jegyellenőr hozzáteszi, ha az ember kerít egy-két havert, akiken keresztül még több bérletigazolványt tud elsózni, akkor komoly biznisz kerekedhet a dologból, hiszen annyit rak rá a beszerzési árra, amennyit nem sajnál.
A sztorinak nincs vége, ugyanis hősünk újabb tippet kap: korából fakadóan hozzá inkább a kisgyermekes bérletigazolvány passzolna. Ennek 8 ezer forint az ára zsebbe, fél évre, a bérlet pedig hozzá 3300 forint. Rajta lesz minden adat, a kód is, tényleg minden, ami kell. (A havi Budapest-bérlet kisgyermekeseknek egyébként 3450 forint, így a megtakarítás itt sem rossz, majdnem 10 ezer forint hat hónapra.)
Lényeges apróság, hogy a BKV-járatokon a jegyellenőrök nem tudják megfelelően megvizsgálni, hogy az illető jogosult-e az adott bérletigazolványra, így vígan utazhatunk az illegálisan beszerzett papírral.
A jegyellenőr bizalma határtalan, a bírság kifizetését követően komolyan szegezi neki a kérdést a fiatal hölgynek: „Nem akarsz beszállni? Simán megkeresed ennek a büntetésnek az árát. Megadom a számom, megbízhatok benned, ugye?”
Nem kell hozzá sok ész, hogy az ember összeillessze a láncszemeket: a bérletek és bérletigazolványok megérkeznek a pénztárakba, ahol könnyed csellel akár el is tűnhet pár darab belőlük, de lehet, hogy más módon folyatják ki őket a helyiségből. A „cucc” kikerül az utcára, a terítő (jegyellenőr) szépen kereshet rajta a fenti módszerrel, ráadásul egész kis maffiahálózatot alakíthat ki, hiszen új árusítókat is bevonhat a körbe, így folyamatos lesz a kínálat. Mialatt megszedi magát, valamennyit visszacsöpögtet a pénztárosnak is, és persze azoknak, akiken odabent még keresztülmehet a bérlet/bérletigazolvány-csomag.
Hogy informátorunk első felháborodásában miért nem kérte el azonnal az illető ellenőr igazolási számát? Először is, mert enyhe sokkot kapott a történtek nyomán. Másodszor, mert képtelen lenne hangfelvétellel, videóval, írásos bizonyítékkal alátámasztani szavait. Valóban nem kevés hidegvérre lenne szükség ahhoz, hogy ebben a helyzetben valaki feltűnés nélkül elindítsa a rejtett felvételt.
A történettel portálunknak semmiképpen sem az a szándéka, hogy lejárassa a becsületesen dolgozó BKV-jegyellenőröket. Célunk, hogy miután nem ez az első általunk hallott bérletbiznisz, melyet ellenőrök bonyolítanak, a BKK próbáljon érdemben tenni azért, hogy a többség munkájának tisztaságát ne mocskolja be a kisebbség. Lehetne például azzal kezdeni az intézkedést, hogy a nettó 110-120 ezer forintos havi jegyellenőri fizetést olyan szintre emeljék, ahol a dolgozónak már nem remeg meg a keze, ha a fentihez hasonló kör extra zsebpénzt ajánl neki.
A kényes ügyben megkerestük a BKK-t is. Tájékoztatásuk szerint hozzájuk még nem jutott el olyan panasz, amely arra vonatkozott volna, hogy a jegyellenőrök olcsóbban kínáltak értékesítésre jegyet vagy bérletet, ilyen esetről ők nem tudnak. A vállalat folyamatosan vizsgálja ellenőrei munkáját. Mint írják, nemcsak a főellenőrök és a szakterületi vezetők tartanak előre be nem jelentett ellenőrzéseket, de a társaság szúrópróbaszerűen próbavásárlókat is alkalmaz a feladatait nem megfelelően ellátó munkavállalók kiszűrésére. Ha valakit rajtakapnának vesztegetésen vagy törtvénytelen úton történő jegy-, bérletárusításon, azt azonnal elbocsátanák, és nem kizárt, hogy rendőrségi feljelentést is maga után vonna az ügy. Arra, hogy a jegyellenőrök hozzáférhetnek-e nagy mennyiségben bérletekhez, a BKK azt a választ adta, hogy ha egy utastól bevonják a bérletét, a munkatársak azt minden esetben kötelesek leadni a szolgálati helyükön, a bevonásról pedig az utasnak elismervényt kell adniuk. A jegyellenőrnél utas által ott hagyott vagy bevont bérletszelvény nem maradhat.
