A második tábornokper, vagy a mobillabor-ügy - így került be az utóbbi években a sajtóba az a per, amelynek elsőrendű vádlottja Fűrész József volt orvos ezredes. A tiszt 1998-tól a Magyar Honvédség Egészségvédelmi Intézet főigazgatójának tudományos helyettese, 2007-től a Honvédelmi Minisztérium (HM) Állami Egészségügyi Központ központi laboratóriumi diagnosztikai osztálya osztályvezető főorvosa volt.
Másodrendű vádlottként pedig nem más került a bíróság elé, mint Szabó János nyugállományú dandártábornok, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) volt rektora, akit befolyással üzérkedés miatt már börtönbüntetésre ítélt a bíróság. Az ügyben vádlottként szerepel Sipos Jenő mérnök ezredes, az egyetem volt dékánja és a korábban a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal (innovációs hivatal) főosztályvezetőjeként dolgozó Kovács Ildikó is. A meglehetősen bonyolult ügy vádirata szerint a terheltek egy kiemelt állami egészségügyi fejlesztés, a katonai jelleggel bevetett kórokozókat gyorsan és hatékonyan azonosító, telepíthető biológiai labor kialakítására kapott megbízást használták fel arra, hogy egy nemzetközi cégtől megszerzett technológia és az ehhez szükséges kémiai anyagok birtokában több százmilliós állami támogatást szerezzenek, és ennek jelentős részét elsikkasszák. Információink szerint ez a nemzetközi cég a neves svájci Roche magyarországi leányvállalata volt.
A társaságtól Fűrész József elsőként azt a műszert szerezte meg - a HM vagyonkezelő cége, a HM EI Zrt. és a HM Technológiai Hivatala segítségével -, amely alkalmas a pusztító kórokozók gyors meghatározására. A prototípus megvásároltatása után Fűrész ezredes kidolgozta használati rendjét, amelyért számos elismerést kapott. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök és a szocialista Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter erről kissé felelőtlen bejelentést is tett a NATO prágai konferenciáján. Így a NATO-ban megtudták, hogy a \"világ leggyorsabb biológiai laborja\" áll a rendelkezésünkre, kiderült ugyanis, hogy a fejlesztés még szabadalmi védettséget sem kapott. Az alkalmazáshoz ráadásul nem volt megfelelő számú reagens, vagyis olyan kémiai anyag, amely szükséges a kórokozók kimutatásához.
Fűrész József bizonygatta ugyan, hogy 13 ilyen anyagot már előállítottak, de azt is közölte, hogy a labor gyakorlati alkalmazásához ötven reagensre lenne szükség. Ezek előállítására azonban már nem volt idő 2002 júliusáig, amikortól Magyarország hat hónapra felelősséget vállalt a NATO járványok és biológiai hadviselés elleni védelméért.
Nem maradt más lehetőség, mint megint a Roche-hoz fordulni. A cégtől meg is rendeltek 52 reagenst, a Fűrészék által előállított anyagokról ezután már nem ejtettek szót. Fűrész József ezredeshez mint tudományos fejlesztőhöz került azonban a Roche fejlesztésének ötszázhúszmillió forint értékű dokumentációja.
A vád szerint az ezredes erre alapozva nagyszabású sikkasztási tervet dolgozott ki. Eltulajdonította a dokumentációt, és ismeretségi körében, magát az iratokban foglaltak kifejlesztőjeként feltüntetve tárgyalásokba kezdett. Többeket megnyert, hogy a mikrobiológiai fejlesztésekre alapozva hozzanak létre egy \"civil\" telepíthető gyorsdiagnosztikai laboratóriumot, és kiemelt profit mellett értékesítsék a világ számos országában. Mivel a labort megmutatták orosz üzletembereknek is, később még az ipari kémkedés gyanújának árnyéka is az orvos ezredesre vetült.
A befektetők az elsőrendű vádlott strómanjával az 520 milliós dokumentációra 2007-ben létrehoztak egy kft.-t, a cégbe pedig apportként bevitték öt reagens leírását, darabonként tízmillió forintért. Egy év múlva Fűrész József is belépett a tagok közé, közbenjárására aztán egy újabb belépő csatlakozott a társasághoz, százmillió forinttal. Ezután alapítottak egy konzorciumot, amelynek a Fűrész-féle társaságok mellett a HM EI Zrt., a ZMNE és egy Vajda József (Gyurcsány Ferenc anyósának, Apró Piroskának a rokona, volt katonai hírszerző főnök) vezetése alatt álló társaság is tagja volt. Az alapítás célja az volt, hogy jelentős állami támogatást szerezzenek a \"projektjükre\" hivatkozva.
Ez 2008 végére sikerült is: a 964 millió forint összköltségűre jelentett fejlesztésükhöz 650 millió forint támogatást kaptak az adófizetők pénzéből. A támogatási és konzorciumi szerződést a ZMNE rektoraként a másodrendű vádlott, Szabó János tábornok írta alá. A projekttel járó feladatok intézésére Sipos Jenő harmadrendű vádlottat, a ZMNE dékánját jelölték ki, a konzorcium szakmai vezetőjének pedig Fűrészt választották, ő igazolta a konzorciumi tagok teljesítését és jogosultságukat a támogatási összegre. A vádirat szerint ezek után az első- és a másodrendű vádlott megállapodott abban, hogy a ZMNE-re jutó állami támogatást, mintegy 96 millió forintot, eltulajdonítják és felosztják egymás között. A támogatást fiktív alkalmazásokkal, fiktív külső megbízással és fiktív tanulmányokra adott személyi juttatásokkal fedték le.
Egy másik vádpont szerint az érintett projekt kapcsán Fűrész a negyedrendű vádlotthoz, Kovács Ildikóhoz, a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal főosztályvezetőjéhez fordult. Kovács Ildikó jelölte ki ugyanis a védelmi célú pályázatok esetében a bírálóbizottság tagjait. Közreműködéséért az ezredes felújította a főosztályvezető fürdőszobáját.
Fűrész egyébként nem csak a laborügyben vádolják bűncselekménnyel. A vád szerint a Honvédkórháznak beszerzett vegyszerek és eszközök után is több tízmillió forint kenőpénzt fogadott el egyes beszállítóktól, egyebek között a szintén vádlott fia cégén keresztül. Fűrész ezredes védője állítja, védence ügyében a katonai ügyészség törvénytelen úton járt el, kedvezményekért megvásárolt terhelő vallomásokat gyűjtött, és eltüntetett bizonyítékokat is. A Roche-tól például nem az orvos ezredes lopott el dokumentumokat, hanem éppen ellenkezőleg, a cég kérte fel Fűrészt szakmai segítségre, de az erről szóló papírokat eltüntették. Védence egyébként sem jogosult senkinek megbízást adni, hiszen csak tudományos vezető volt.
