Tegnap hazatértek a magyar Gripen vadászgépek arról a svédországi hadgyakorlatról, amelyen rakéta- és gépágyúlövészettel készültek arra, hogy az ősszel négy hónapra átvegyék a balti országok légtérvédelmét. A Gripen-program működőképességét azonban veszély fenyegeti: a Honvédelmi Minisztérium (HM) eddig képtelen volt olyan megoldással előrukkolni, amely elejét venné a repülőműszaki szakemberek elvándorlásának. Rövidesen a milliárdokért kiképzett pilótaállomány is a civil szférában kereshet boldogulást.
A honvédségben ugyanis csaknem másfél évtizede nem volt értékelhető bérfejlesztés, és a példátlan elmaradást a jelek szerint már nem tudják kompenzálni az életpályamodell bevezetésével, illetve a második fél évtől beígért jelentős bérfejlesztéssel sem.
A tiszti, többször főtiszti (őrnagy vagy annál magasabb) rendfokozatú pilóták esetében ez már csak azért sem lehetséges, mert az emelés differenciáltan történik, és most kimondottan az alsó állománykategóriáknak akarnak kedvezni.
A kormány egyelőre nem tisztázta, hogy a pótlékok módosításával megpróbál-e nekik is kedvezni. Azt a hosszú évtizedekig működő pótlékrendszert, amely korábban pont az olyan speciális, magas szintű kiképzést kapott és sokmilliárdos nemzeti vagyonért felelős szakemberek megbecsülésének volt az alapja, mint a pilóták és repülőműszakiak, mára jószerével felszámolták. Jól szemlélteti ezt az a példa, amely szerint ma a honvédség pár száz forintra taksálja azt a szolgálatot, amely során egy vadászpilóta potenciálisan terrorfenyegetést jelentő légi célt foghat el.
Információink szerint ugyanakkor a pilóták és a repülőműszakiak elvándorlásáért nemcsak az anyagi és szociális, hanem a szakmai megbecsülés és perspektíva hiánya is felelős. Bár a Gripen-program révén Magyarország a légierőnél valósította meg a rendszerváltás óta a legnagyobb, százmilliárdos nagyságrendű haditechnikai befektetést, a „kékruhások” alárendelt szerepet játszanak a döntéshozatalban. Korunk háborúinak nyilvánvaló tapasztalatai ellenére abban ugyanis sokszor még mindig az elavult, Varsói Szerződésből örökölt szárazföldi haderőnemi szemlélet dominál. Ebben a közegben nem sok karrierkilátása van egy légierős tisztnek, aki, ha a szakmáját képviseli, sok konfliktusra és lassuló előmenetelre számíthat. Némi reményt ad ugyan, hogy a fiatalabb, missziót megjárt szárazföldi parancsnokok már látják, hogy jelenleg a Gripenek jelentik a honvédség egyetlen korszerű és ütőképes fegyverrendszerét, ám amire ők döntési helyzetbe jutnak, félő, hogy késő lesz megmenteni a légierő szakmai kultúráját.
