– Kimagasló újságírói, s szerkesztői szakmai teljesítményéért és a magyar tudományos, műszaki kutatás-fejlesztés, valamint innovációs eredmények bemutatásáért a napokban 2014. évi médiadíjat kapott a Magyar Innovációs Szövetségtől. Minek szól ez az elismerés?
– Bár 2014. évi médiadíjat kaptam, biztos vagyok benne, hogy ez az elismerés nemcsak az elmúlt esztendőről, hanem a mögöttünk hagyott hét évről szól, hiszen 2008 óta folyamatosan kapcsolatban állok a Magyar Innovációs Szövetséggel.
– Mit jelent ez a díj az ön számára?
– Az ember nem díjakért dolgozik, de azért jó érzés, hogy egy ilyen jelentős szervezet elismeri a munkámat, emellett komoly motivációt is ad a jövőre nézve. Kézzel fogható bizonyíték arra, hogy a műsor és a Lánchíd Rádió hosszú távon tényező tudott és tud lenni.
– A díjat a T-Dosszié szerkesztő-műsorvezetőjeként kapta. Mit kell tudni a műsorról?
– A T-Dosszié 2008-ban indult el, az 50 perces portréműsorban heti rendszerességgel egy-egy tehetséget látok vendégül. Olyan, jellemzően fiatalok a vendégeim, akik médiatámogatás nélkül teszik a dolgukat, és akik általában először adnak nagyinterjút újságírónak. Ezek az emberek általában nem celebek, a téma így nem biztos, hogy mágnesként vonzza a közönséget, de szerintem a műsornak fontos küldetése van, mert értéket képvisel.
– Honnan jött a T-Dosszié ötlete?
– Hét évvel ezelőtt Élő Gábor, a Lánchíd Rádió akkori vezetője adott nekem egy „biankó csekket”. Azt mondta, hogy szeretné, ha a zenei műsorok mellett másik területen is kipróbálnám magam, mert hisz bennem, és bízik a képességeimben. Jelezte, hogy szívesen tesz javaslatot, de elfogadja a saját ötletemet is. Néhány nap gondolkodás után bedobtam a T-Dosszié ötletét, hogy egy portréműsorban tehetségeket szeretnék bemutatni. Ezt azzal indokoltam, hogy a rádió műsorstruktúrája 25 és 50 perces adások elkészítését teszi lehetővé. Érveltem azzal is, hogy a Lánchíd Rádióban jellemzően politikai, közéleti hírháttér és hírműsorok vannak, amelyek között üde színfolt lehet egy politikamentes portréműsor, a tehetséggondozás ugyanis kormányoktól teljesen független. Bíztam abban, hogy a műsor hosszú életű lehet, mert minden egyes vendég egy új történet, így a kiégés veszélye nem fenyeget.
– Kik szerepelnek a műsorban?
– Kutatók, feltalálók, képzőművészek, énekesek, zenészek éppúgy helyet kaphatnak a T-Dossziéban, mint sportolók, fiatal újságírók, vagy akár egy-egy tehetségeket segítő szervezet vagy alapítvány képviselői is. Utóbbiak körülbelül a műsorok ötödében szerepelnek.
– Hogy kerülnek be szereplők a műsorba?
– A vendégeim egy részét magam találom meg segítség vagy ajánlás nélkül, más tehetségekre pedig barátaim, ismerőseim vagy éppen kollégáim hívják fel a figyelmemet. Előfordul azonban az is, hogy egy szervezet, így például a Magyar Innovációs Szövetség mutat be nekem egy-egy tehetséget. A szövetségnek hét éve kiváló kapcsolata van a Lánchíd Rádióval, amely mindkét félnek előnyös. Egyrészről egy-egy találmány, diák, kutatócsoport médiafigyelmet kap, de a rádió is profitál az együttműködésből, mert nekem lesz egy jó témám az adott héten.
– Milyen hatást vált ki a fiatal vendégekből a stúdió?
– A kamasz lelkek kibontása komoly feladat, a műsor közben már-már a pszichológia területére is elmegyünk. A jellemzően fiatal és a médiában rutintalan tehetségek már a telefonos egyeztetés alatt megrémülnek, ami csak fokozódik, amikor meglátják a stúdiót belülről, és felvillan az élő adást jelző lámpa. A kezdeti rémület azonban, amit a körülmények és a műsor 50 perces hossza okoz, menet közben átvált egy olyan oldott hangulatba, aminek eredményeképpen szinte úgy kell kitessékelni a vendéget a stúdióból a műsor végén.
– A hét év alatt több mint 300 alkalommal jártak önnél tehetségek. Kik voltak azok a vendégei, akikből az eltelt évek alatt kijött a tehetségük?
– Csemer Boglárka jut elsőként eszembe, aki néhány héttel ezelőtt A Dal című versenyt nyerte meg, ami az Eurovíziós Dalfesztivál itthoni válogatója. Boglárkát körülbelül másfél éve kapta fel a hazai és a világsajtó a Parfüm című daláról szóló klipje miatt, amit harmincmillióan láttak az egyik videomegosztó oldalon. Őt azonban több mint egy évvel korábban én már vendégül láttam a T-Dossziéban, még a dalait is elkezdtük játszani a Lánchíd Rádióban. Sőt a videoklip sikere után újra behívtam a műsoromba. Megemlíteném még Varga Judit belsőépítész, dekoratőrt is, aki korábban egy kézügyességről szóló televíziós magazinban volt vendég, és ott szúrtam ki magamnak. Behívtam a T-Dossziéba, majd nagyot fordult vele a világ, hiszen önálló műsort kapott a Spektrumon, lakberendezési magazinokba kezdett el írni, és blogja is lett. Később őt is visszahívtam.
– Segít a tehetségeknek a műsorban való szereplés?
– Amikor a műsorban beszélgetünk, erre sosem gondolok, de az adás után a vendégeim sokszor jelezték, hogy az interjú segítséget adott nekik.
– Kap visszajelzést azokról is, akik esetleg elkallódtak?
– Igen, bár jellemzően azokról jut el hozzám információ, akikkel történik valami. Olyat azonban nem csináltam még, hogy azért hívtam meg valakit, mert a korábbi t-dossziés szereplése után évekig nem történt vele semmi. Ehhez nagy bátorság kellene.
– Arról már beszéltünk, hogy a tehetségek mit profitálhattak a műsorból, de mit adott önnek ez a hét év?
– Nem tudnék egyetlen ehhez hasonló dolgot sem mondani, amit szigorúan véve egy szűk témában, bármikor az életemben elkezdtem volna csinálni, munka és nem hobbi volt, és ilyen sokáig tartott volna úgy, hogy közben mindig meg tudtam volna benne újulni. A T-Dosszié ezt el tudta érni az életemben.
– Egy-egy műsornak olykor meg kell újulnia. Érezte, érzi ennek szükségét a T-Dosszié esetében?
– Korábban ilyen változás volt, hogy néhány év után elkezdtem visszahívni az embereket, ami bevált. Érdekes lenne az is, amire ön irányította rá a figyelmem, ha olyan vendégeket hívnék be, akik kudarcot vallottak.
