Ha működne a kamara, egyértelmű, hogy az állam számára fogyasztóvédelmi, minőségbiztosítási szinten előrelépés történne, ellenőrizhetőbbé válna az adózás – véli Bagdy Emőke. Ha megbízhatóbb az ellátás, növekszik a szolgáltatás iránti bizalom. Az egészségmegőrzésben végre megfelelő hatékonysággal dolgozhatnának. Mindez a társadalombiztosításban forrásmegtakarítást eredményezne.
Megtisztulna a „pszichópiac”, a szakemberi hozzáértéssel a fogyasztók is jól járnának, akiknek a „tiszta” szolgáltatások igénybevételével javulhatna a mentális egészségük, amire egyre nagyobb szükség van. Problémát jelent az is, hogy a szakképzéseik önköltségesek, például az orvosok ingyenes szakképzéséhez képest esélyhátrányt jelentenek. Mégis azonnali szolgálati készültségben várnak és reménykednek. Persze kérdés, miért van több mint tízezer pszichológus, ha nincsenek álláshelyek, munkalehetőségek
A segítő szakmák közül a pszichológusok vannak a legrosszabb jogi és szakmai helyzetben; szakértelmük kihasználatlan. – A pszichológiáról mindenki úgy beszél, mintha értene hozzá. A szakértelem nem jut kellőképpen szóhoz. Nagyon sok a jogtalanság, az esélyegyenlőségi küzdelemben mi maradunk alul más, erősebb szakmákkal szemben – sorolja a problémákat Bagdy Emőke.
Megtudtuk, hogy az egészségügyben már csak 282 pszichológus dolgozik, ebből 67 a pszichiátriai gondozókban. Az önköltséges magánszektorba kényszerített pszichológusoknak alig fizetőképes kereslet viszonyai között kell talpon maradniuk. Sajnos hazánkban luxustermékké vált az egészség.
A pszichológiát már rég nem csupán az egészségügy foglalkoztatja, sőt, talán ott vannak a legkevésbé a helyükön, mert nem termelnek elég pontszámot, vagyis forintot. Egyre több területen tartanak igényt a pszichológiai ténykedésre, a reklámszakmában, a sportban, illetve szakvéleményekre például a gyermekelhelyezési perekben, büntetőbírói gyakorlatban, fegyverviselési engedélyezésnél.
