A 19. és 20. század fordulóján az akkor már világváros Budapest igen kiterjedt villamosvasúti és omnibuszhálózattal rendelkezett, de autóbuszok csak elvétve, a főváros környékén jártak, zömüket magánvállalkozók működtették. A budapesti utcákon 1912-ben jelent meg az első, angol gyártmányú autóbusz, s a Svábhegy és Jánoshegy közti próbaút sikere után, 1915. március 1-jén elindították az első buszjáratot.
A 2,8 kilométeres útvonalon egy benzinmotoros és egy akkumulátoros, emeletes jármű közlekedett félóránként; megállót nem jelöltek ki, a kocsikat bárki leinthette. A premierről az Újság című napilap másnap azt írta: „Az első fordulón nemigen volt utasa a gusztusos és kényelmes járműnek, a kalauznak szíves bátorítással kellett invitálni a közönséget. Csak később, amikor megtudták, hogy 14 fillérért mindenki automobilozhat, lendült fel az üzlet.”
A rikító sárgára festett elektromos buszt az Austro-Daimler gyártotta. A „kis egyest” az alvázra függesztett akkumulátor áramával a hátsó kerék agyában levő motorok hajtották, de csak sík terepen tudott haladni, az akkumulátor feltöltése pedig több mint három órát vett igénybe. Az emeleten keresztülések, az alsó szinten hosszülések voltak, ezeken 34 utas foglalhatott helyet.
A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár által szállított benzinmotoros busz hamar tönkrement, helyette nyáron két Aradon gyártott darabot szereztek be, 1916-ban pedig újabb nyolc busz érkezett. 1917-ben a háborús üzemanyag- és abroncshiány miatt a buszközlekedést meg kellett szüntetni.
Az autóbusz-közlekedés 1921-ben indult újra, a benzinhiány miatt csak használt, Bécsből vásárolt akkumulátoros járművekkel. Az üzemeltetést 1923. január 1-jétől a Székesfővárosi Autóbuszüzem (SZAÜ) végezte. Elkezdődött a buszhálózat kialakítása, a járművek beszerzése. 1930-ban már 19 rendes és 6 időszakos autóbusz-viszonylat volt a fővárosban, de ezek csak a villamosokat egészítették ki, párhuzamos járatok csak 1932-től közlekedtek.
Pest és Buda között 1924. október 24-én jött létre az autóbusz-összeköttetés, amikor elindult a a Vilmos császár úttól a Lánchídon át a Krisztina térig közlekedő 3-as járat. 1928-ban megalakult a magánvállalkozásban működő Budapesti Autóbuszközlekedési Rt. (BART), amely a SZAÜ járműhiánya miatt 1937-ig több fővárosi vonal forgalmát is ellátta, később már csak a város környéki vonalakon működött. A főváros száz új jármű beszerzéséről is döntött, a három típust – kicsi, közepes és nagy – a Mercedes-Benz licence alapján a MÁVAG gyártotta, majd a harmincas években áttértek a Ganz–Jendrassik-rendszerű dízelmotoros autóbuszok használatára.
