Ez egy tünete az oktatási rendszernek – mondta az MNO-nak Szentendrei Judit. A Zsebi Magazin főszerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy évről évre nő azok száma, akik az otthonoktatást főleg pedagógia célzattal választják. Úgy látja, ez a tanulási forma a gyerek számára az alsó tagozat időszakában a leghatékonyabb, hiszen ekkor több idő marad játékra, az egyéni képességek kibontakoztatására, ami tízéves kor alatt elengedhetetlen. Szentendrei Judit fontosnak tartja, hogy a nevelés a saját kezében legyen, még úgy is, hogy ehhez semmilyen jelentős szociális segítséget nem kap. Ráadásul – mint mondta – nagyon fontos, hogy a gyerek érzelmi biztonságban, stresszmentes környezetben nő fel.
Sárosdi Virág – aki szintén otthon tanítja a gyerekeit – arra világított rá, hogy a gyerekek a szükséges információkat egyéni ütemterv alapján sajátíthatják el. A közel ötven otthonoktató családdal kapcsolatban álló édesanya elmondta, hogy számolni kell a kortárskapcsolatok speciális jellegével. A kérdés adott: hogyan fog szocializálódni a gyerek, ha kiszakad az iskolai közegből? Mint a gyógypedagógus-logopédus végzettséggel rendelkező Sárosdi elmondta, természetesen vannak egy iskolai közegtől eltérő környezetben felnövő gyereknek is barátai, de mégis kevesebb és kevésbé szorosabb ez a kapcsolat. Mint mondta, a vizsgákon és a sportban is kimagaslóan teljesítenek a gyerekei, de a későbbiekben az iskolai élet és a vizsgák kavalkádjában felmerülhetnek gondok.
Rávilágított arra is, hogy a nevelés költségei családonként eltérők lehetnek. A mérleg egyik oldalán az iskolai eszközök (toll, ceruza, tornaruha stb.) folyamatos pótlása és a gyerek által nem kedvelt események (például az osztálykirándulás) kötelező finanszírozása, a másik oldalon a magántanár, a könyvek nagyobb száma és az egyik szülő munkanélkülisége áll. Utóbbi esetében a Gyereketető oldal szerkesztője rámutatott: azoknál a családoknál, ahol egyéni vállalkozásból élnek, segítséget jelent az egyik fél szabadideje.
