Egyéni utakon vagy iskolában tanuljon a gyerek?

Magyarországon még kevesen döntenek az otthoni oktatás mellett, nem úgy, mint Észak-Amerikában.

Ez egy tünete az oktatási rendszernek – mondta az MNO-nak Szentendrei Judit. A Zsebi Magazin főszerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy évről évre nő azok száma, akik az otthonoktatást főleg pedagógia célzattal választják. Úgy látja, ez a tanulási forma a gyerek számára az alsó tagozat időszakában a leghatékonyabb, hiszen ekkor több idő marad játékra, az egyéni képességek kibontakoztatására, ami tízéves kor alatt elengedhetetlen. Szentendrei Judit fontosnak tartja, hogy a nevelés a saját kezében legyen, még úgy is, hogy ehhez semmilyen jelentős szociális segítséget nem kap. Ráadásul – mint mondta – nagyon fontos, hogy a gyerek érzelmi biztonságban, stresszmentes környezetben nő fel.

Sárosdi Virág – aki szintén otthon tanítja a gyerekeit – arra világított rá, hogy a gyerekek a szükséges információkat egyéni ütemterv alapján sajátíthatják el. A közel ötven otthonoktató családdal kapcsolatban álló édesanya elmondta, hogy számolni kell a kortárskapcsolatok speciális jellegével. A kérdés adott: hogyan fog szocializálódni a gyerek, ha kiszakad az iskolai közegből? Mint a gyógypedagógus-logopédus végzettséggel rendelkező Sárosdi elmondta, természetesen vannak egy iskolai közegtől eltérő környezetben felnövő gyereknek is barátai, de mégis kevesebb és kevésbé szorosabb ez a kapcsolat. Mint mondta, a vizsgákon és a sportban is kimagaslóan teljesítenek a gyerekei, de a későbbiekben az iskolai élet és a vizsgák kavalkádjában felmerülhetnek gondok.

Rávilágított arra is, hogy a nevelés költségei családonként eltérők lehetnek. A mérleg egyik oldalán az iskolai eszközök (toll, ceruza, tornaruha stb.) folyamatos pótlása és a gyerek által nem kedvelt események (például az osztálykirándulás) kötelező finanszírozása, a másik oldalon a magántanár, a könyvek nagyobb száma és az egyik szülő munkanélkülisége áll. Utóbbi esetében a Gyereketető oldal szerkesztője rámutatott: azoknál a családoknál, ahol egyéni vállalkozásból élnek, segítséget jelent az egyik fél szabadideje.

Az USA-ban és Kanadában már rájöttek: azok a gyerekek, akik alacsony stressz-szinten élnek, kreatívabbak és elmélyült tudással rendelkeznek az általuk érdekelt témakör kapcsán, így a mai világ igényeihez hatékonyabban alkalmazkodnak – mutatott rá a tengerentúli példára Szentendrei. A Collegeathome által néhány éve készített felmérésből kiolvasható, hogy az Egyesült Államokban leginkább orvosok, üzletemberek, jogászok és mérnökök (azaz értelmiségiek) gyerekei tanulnak otthon. Ezek a diákok pedig az átlag amerikai tanulókhoz képest jobban teljesítenek az alapképességeket (szövegértés, nyelvtan, matematika) vizsgáló teszteken. Alaptézis az oktatáskutatók között, hogy a mai világban nem az a lényeg, hogyan szerzed meg az információt, hanem az, hogyan használod. S ahogy Szentedrei Judit fogalmaz:

Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában már külön iparág épült az otthontanulásra (a tengerentúlon az otthontanulók száma 1999–2012 között a duplájára emelkedett – a szerk.). Léteznek külön tantervek, ernyőiskolák, melyek összefogják az otthontanulást választó családokat. De az amerikai „iskolaellenes” szemléletnek létezik egy másik, sokak számára mindennél fontosabb aspektusa: a biztonság. Az Európában élő ember számára egyértelmű, hogy az iskola egyet jelent a biztonsággal, az amerikai családok azonban az oktatási rendszer legnagyobb hiányosságaként épp a biztonságot emelik ki. Az iskolai lövöldözések és erőszak elkerülése miatt egyre többen döntenek úgy, hogy otthon, biztonságban nevelik gyermekeiket.