Tud-e leterhelt tanár boldog gyereket nevelni?

Az oktatás átalakításához vezető útra a döntéshozók mellett a tanároknak is rá kell lépniük.

A Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke szerint a tanulók rendszeres kötelező feladatai akár heti 38-40 órára is rúghatnak. A házi feladatok mennyisége okozhat problémát a gyerekeknek, de a kötelező óraszámok is magasak a magyar köznevelésben – mondta a Magyar Nemzetnek Horváth Péter, az NPK elnöke.

Rossu Renáta iskolapszichológus MNO-nak elmondott véleménye egybecseng a pedagóguséval. A hozzá forduló diákok többségénél szomatikus tünetek jelentkeznek: fejfájás, hasgörcs, dolgozat előtti leblokkolás, de olyan is bőven akad, aki tanulási nehézséggel küzd.

A szakember feladata ilyen esetekben, hogy feloldja a szorongást, és megoldást találjon a tanulóval arra, hogyan tudja kezelni a dolgozat vagy felelés közben jelentkező stresszhelyzeteket. Az iskolapszichológus szerint sok gyereket nem is lehet rábírni a tanulásra, és a fennálló motivációhiány az élet más területén is megmutatkozik. Hozzátette: egyre több olyan diákkal találkozik, aki problémás családi körülmények között nőtt fel, az ehhez társuló tanulási kudarc pedig még jobban megnehezíti az iskolai teljesítményt.

Mind az iskolapszichológus, mind a tanár egyetért abban, hogy a fejlesztőpedagógusoknak nagy szerepük van, akik (lehetőleg már általános iskolában) meg tudják mutatni a diáknak, hogyan sajátítsa el a szükséges információt.

Szükséges egyáltalán minden információ, amit „belénk akarnak verni”? Mekkora értéke van annak a tudásnak, amihez az interneten bármikor hozzájuthatunk? Miért magolunk be olyat, aminek tágabb összefüggéseit nem értjük? A budai gimnázium oktatójának álláspontja, hogy olyan praktikus rendszerre van szükség, ami alkalmazkodik a digitális világ igényeihez és a gyerek nem érzi úgy, hogy feleslegesen tanul. A rendszer mellett azonban a pedagógusnak is alkalmazkodnia kell a változáshoz – lépést kell tartani a technikával.

„Sok idősebb tanár kollégámon rémületet látok és azt mondják, hogy 25-30 év tanítás után már nem akarnak változtatni, pedig muszáj lenne – legalább egy kicsit. Aktív informatikai ismereteimet én is csak annak köszönhetem, hogy időt szántam rá és továbbképzéseken vettem részt. Nem szabad megijedni a technikai újításoktól, meg kell tanulni a saját javunkra fordítani.”

A változás együtt kell, hogy járjon az oktatási módszerek szabadságával, de a tanárnak egyelőre megvan kötve a keze, meghatározott könyveket rendelhetnek, így aki „rendszeren túli” eszközt venne igénybe, annak a saját pénzéből kell áldoznia rá. Akárhogy is küzd az oktató s szeretne minél korszerűbb tanórát tartani, a hónap végi fizetési jegyzék után nem biztos, hogy motiváltan áll ki egy osztálynyi tanuló elé.

„Muszáj lenne a tanárok megbecsültségét növelni, mert amíg a szülők és a gyerekek a frusztrált és boldogtalan pedagógusok felé elvárásokat támasztanak, addig sok jóra nem lehet számítani. A tanár nem tud magabiztos embereket nevelni, csak annyira lesz képes, hogy huszadszorra is elmondja a harasztok fajtáit.”