Elsőtől hatodikig házi feladatot sem kapnak majd a gyerekek?

A finn, a német és a lengyel példát is követhetné a magyar közoktatás tervezett átalakítása. Esetleg jön a magyar modell?

A német rendszer mellett gyakran felmerül a lengyel és a finn minta is. Galló Istvánné szerint egy az egyben külföldi mintát átvenni nem érdemes. A lényeg: hazai körülmények között, folyamatos szakmai egyeztetések után alakuljon ki az új rendszer, melyre csak felmenő módon lehet átállni. A Pedagógusok Szakszervezete elnöke kiemelte, hogy fontos a munkára és az átalakításra fordított idő.

Ezt a véleményt osztja Mendrey László is. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke az MNO-nak kiemelte, hogy komprehenzív (befogadó) iskolatípus kialakítására kell törekedni, amely tanítási módszereiben alkalmazkodik a 21. század igényeihez. Az Európa-szerte alkalmazott befogadáson és kompetencián alapuló rendszer nem engedi a szegregációt, ezáltal megvalósul a gyerekek gyerekektől való tanulása, ami a PDSZ elnöke szerint legalább olyan hasznos, mint a tanári tudás átadása. A befogadó iskolatípus további sajátossága, hogy nincsen „kilépési” lehetőség, és magas marad a tankötelezettség korhatára.

Tény, a lengyeleknél a reform első lépéseként a közigazgatás átszervezését végezték el, és csak ez után jött az oktatás szerkezeti és tartalmi modernizációja, amelynek gyümölcse egy, a minket a híres angol–magyar meccs végeredményére emlékeztető rendszer, a hat-hármas modell lett. A lengyel példa a hazai, formálódó átalakítás során is felmerült – mondta Mendrey László, s rávilágított arra, hogy a tervezett hosszú alapozóképzés segít elmélyíteni az alapvető ismereteket.

A lengyel rendszer alulról építkezik. A kötelező iskola-előkészítő (5-6 éves kor) után kezdődik a kétszer három évre lebontott, hatéves alapképzés. Az első két év teszt nélküli, és a harmadik évben is csak szöveges értékelés van – ellenben a tanító szorosan, integrált rendszerben foglalkozik a tanulóval. Az alapképzés második hároméves időszakában kezdődik a tantárgyakra épülő, többtanítós oktatás és az osztályzatos értékelés. Az elemi iskola végét egy diagnosztikus célú kompetenciamérő teszt zárja. Ezután jön a „sűrűje”, a széles tantárgyi skálát kínáló hároméves alsó középiskola, amely központi vizsgával fejeződik be. A tanuló innen kezdve szabadon dönthet: szakiskolát, felső középiskolát vagy négyéves technikumot végez el.

A felmérés háromévente zajlik, legutóbb 2012-ben mérték a diákok képességeit. A célközönséget a tizenöt éves diákok alkotják, akik a legtöbb részt vevő országban az iskolaköteles kor vége felé járnak.

A méréssel arra kíváncsiak, hogy a tanulók milyen mértékben alkalmazzák szövegértési képességüket a hétköznapi helyzetekben, mennyire képesek felismerni, megérteni, értelmezni és megoldani egy matematikai vagy természettudományi jellegű problémát.

Finnország – amelynek oktatási rendszerét Orbán Viktor korábban követendő példának nevezte – is hasonló mintát követ, néhány tartalmi eltéréssel. Az egyben elvégzett első hat év során nincs osztályzás, és házi feladatot is ritkán kapnak a tanulók. A természettudományos órákat a kísérletezések miatt csoportbontásban tartják. Az alsó középiskola – ahogy Lengyelországban is – része a kötelező oktatásnak, elvégzése után pedig általános, illetve szakmai felső középfokú oktatást nyújtó iskolák közül választhatnak a diákok. A 19 éves korban letett írásbeli érettségi után a tanulók előtt az összes skandináv egyetem nyitva áll.

Északon mégis kicsit másképp csinálják. Jobban. Nem véletlen, hogy a finn diákok a PISA-tesztek élvonalában végeznek. A különböző képességű tanulók egy osztályban, egymás mellett fejlődnek. Galló Istvánné rámutatott: Finnországban egy tanári állásra tízszeres a túljelentkezés. Az oktatókat mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben elismerik, ezért egyáltalán nem véletlen, hogy az az egyik legnépszerűbb pálya. De komoly elvárásoknak és követelményeknek kell megfelelniük.

És, amint az Pasi Sahlberg A finn példa című könyvében olvasható: a minta kiépítéséhez egy évtized is kevés. Széles körű társadalmi-politikai egyeztetés szükséges, amelyet nyitottság, rugalmasság és együttműködés kell hogy kísérjen. Mendrey László a finn konszenzus kapcsán arra tért ki, hogy csak az egymással versengő politikai pártok konszenzusaként jöhetett létre egy hatékony és sikeres rendszer, melyet a kialakítás után érintetlenül hagytak.

Mégis mi kell ahhoz, hogy hazánk jobb eredményeket érjen el a PISA-teszteken? A Pedagógusok Szakszervezetének vezetője elmondta: egyrészt időt kell adni a gyereknek arra, hogy elsajátítsa az íráshoz, az értő olvasáshoz és a matematikai alapműveletekhez szükséges tudást. Hisz sok diák úgy hagyja el az általános iskolát, hogy nem képes az értő olvasásra, emiatt különösen a szakiskolákra jellemzően nagy a tanulói lemorzsolódás. Másrészt – mint mondta – ez még kevés. A jó eredményekhez radikális tananyagcsökkentés szükséges. A tanulóknak az alapozó szakaszban megfelelő időt kell biztosítani a tudás magabiztos elsajátítására, a gyakorlásra, mivel a felső tagozatos és a középiskolai kudarcok nagy része az alapvető tudás hiányára vezethető vissza – mutatott rá Galló Istvánné. Ugyanakkor hangsúlyozta: a reform természetesen együtt kell hogy járjon a pedagógusképzés átalakításával is.

Mendrey László is az összetett átalakításra tért ki, s az iskolák bővítésén és a tankönyvellátás átalakításán túl arra is rávilágított, hogy csökkenteni kell a pedagógusok terheit.

A hazai közoktatás főleg a nagy tananyagmennyiség és az idő hiánya miatt nem kezeli megfelelően a fejlettségbeli különbségeket. Ahogy a PDSZ-elnök fogalmaz: sajnálatos módon versenyhelyzet van, hogy a gyermek minél előbb tanuljon meg írni és olvasni. Galló Istvánné pedig arra mutatott rá, hogy egy hatéves gyerek szellemi kapacitása állhat egy négyéves gyerek szintjén, de elérheti egy hét-nyolcévesét is. A PSZ elnöke szerint a diáknak időre és türelemre van szüksége, hogy utolérje magát, a pedagógusokat pedig fel kell készíteni arra, hogy módszerbeli gazdagsággal felvértezve egyéni tanulási útvonalat alakítsanak ki. Hangsúlyozta: nincs jobb vagy rosszabb, okosabb vagy butább gyerek, fejlettségbeli különbség van, amelyet megfelelő módszerekkel lehet orvosolni.