Míg 2008-ban még 35 ezer körüli volt az ellenőrzött munkáltatók száma, addig 2014-ben már csak 16 941 munkavédelmi vizsgálatot hajtottak végre hazánkban – mondta a Magyar Nemzetnek Kéri Ádám, a Liga Szakszervezetek jogi szakértője. Felhívta a figyelmet arra, hogy a csökkenés jelenleg is tart: 2015 első negyedévének adatai szerint az ellenőrzések száma mintegy hétszázzal kevesebb 2014 azonos időszakához képest. A hatóságok a munkaügyi ellenőrzésekkor ellenőrzik a munkaidőre, a pihenőidőre, illetve a munkabérre vonatkozó szabályok betartását. Ennél szűkebb kört vizsgálnak, amikor a munkavédelem keretében azt is megnézik, hogy milyenek az adott munkahelyen a fényviszonyok, a hőmérséklet, vagy azt, hogy a káros anyagokat megfelelően szűrik-e.
A legutóbbi, nagy nyilvánosságot kapott eset az volt, amikor a szellőztetés hiánya miatt tömegesen lettek rosszul a dolgozók múlt héten a sopronkövesdi Autoliv Ipari és Kereskedelmi Kft. üzemében. A 2018-ra elkészülő új csarnok építési munkálatai miatt ugyanis lefalazták az ablakokat. Mindez nem egyedi eset, rossz munkakörülményekkel, visszaélésekkel sok helyen találkozni. Szakértők az utóbbi években többször felhívták a figyelmet arra, hogy az új Munka törvénykönyve (Mt.) nem igazán munkavállaló-barát, és a munkaadók terheit éppen azért lazították az új Mt.-ben, hogy a foglalkoztatást növelni lehessen. Ezzel együtt sok kockázati elemet „áttoltak” a munkavállalókra, továbbá a jelek szerint a munkaügyi ellenőrzéseket sem nagyon erőltetik.
Az ellenőrzések csökkenésével párhuzamosan a munkabalesetek száma is évek óta nő; az összes, valamint a halálos balesetek száma is emelkedik 2012 óta – mondta Kéri Ádám. A friss adatok szerint míg 2012-ben 17 025 munkabaleset történt, addig ez a szám most már megközelíti a 20 ezret. Ez azért is aggasztó, mert a munkaügyi és a munkavédelmi hatóság feladatainak ellátását jelentősen nehezíti, hogy a szervezetrendszert folyamatosan átalakítják, a finanszírozás pedig évről évre csökken. Kéri Ádám szerint célszerű lenne a munkaügyi-munkavédelmi ellenőrzések rendszerét átalakítani úgy, hogy abban a szociális partnerek is szerepet kaphassanak.
A munkáltató a hatályos munkajogi szabályozás alapján köteles biztosítani az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit, és ezeket a követelményeket a bíróságok is számon kérik. Erre jó példa a Kúria egyik friss döntése, amelyben megállapították a munkaadó felelősségét. A konkrét ügyben egy férfi 1964-től 1993-ig hálózatépítőként, illetve raktárosként dolgozott, és a munkavégzés során azbeszttel is kapcsolatba került. Az illetőnél 2009-ben rákot diagnosztizáltak, majd 2011-ben elhunyt. A hozzátartozók kártérítési pert indítottak a munkáltatóval szemben. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, megállapította ugyanakkor, hogy a munkáltatónak csak 50 százalékos kárfelelőssége van. A másodfokú bíróság a kárfelelősséget már 100 százalékban határozta meg, amelyet a Kúria is helybenhagyott. Bár a konkrét esetben említett férfi dohányos volt, a Kúria rámutatott arra, hogy a munkavállaló halálát nem kizárólagosan a dohányzás okozta, így a munkáltató felelőssége fennáll. Azzal pedig, hogy a dohányzás és az azbeszt belégzése milyen kölcsönhatással járhat, a munkavállaló nem lehetett tisztában – állt az ítéletben.
Egy másik ügyben pedig az mutatkozik meg, hogy a munkabaleseteknél gyakran nem akarja vállalni a felelősséget a munkáltató. F. Szilvia egy sütőipari cégnél dolgozott konyhai kisegítőként. Ügye most bíróságon van, ugyanis súlyos sérüléseket szenvedett, és kártérítést szeretne kapni munkaadójától. A harmincas nőt munkavédelmi oktatás és megfelelő védőfelszerelés nélkül alkalmazták. Ügyvédje, Fáy Judit tájékoztatásából tudjuk, hogy a baleset napján egy hetvenliteres, forró levessel teli lábast kellett a konyhából egy másik helyiségbe vinnie. A folyosón lévő rámpán viszont nem volt csúszásgátló, F. Szilvia pedig elesett, és magára borította a lábas tartalmát. Testének nagy részén a mai napig látszanak az égési sérülések nyomai, ennek ellenére a cég jogi képviselője többször védekezett azzal, hogy a nő kárigénye megalapozatlan, hiszen meggyógyult.
A nőt a szerencsétlenség után a főnöke vitte el a háziorvoshoz, és közben arról győzködte: ha kérdezik, azt kell mondania, otthon történt a baleset. Miután többé-kevésbé felépült, arra kérte a munkaadóját: legyen tekintettel az állapotára, helyezze más munkakörbe. Ennek a cég úgy-ahogy eleget is tett. Más településen, utazási támogatás nélkül ajánlottak F. Szilviának egy beosztást, amit ha elfogadna, a közlekedés elvinné a fizetése nagy részét. Végül tehát nemcsak az egészsége romlott meg, hanem az állását is elveszítette.
