Orbán nem János vitéz, de nem is tengeri kígyó

Zárug Péter Farkas könyvének bemutatóján arról beszélt, kell-e félni az ébredő Leviatántól.

Ezután következett az illiberális szó kivesézése. Úgy tűnt, Zárug komoly politikai innovációt látott abban, hogy ezt a kifejezést maga a miniszterelnök dobta be a köztudatba, „még a baloldal sem használta, maximum Lengyel László”. „De ahogy ezt Orbán kimondta, az ellenzéki sajtó kiképezte magát az illiberalizmus szakértőjévé, a baloldal pedig beismerésként hivatkozott rá” – idézte fel a politológus, aki a jobboldali értelmiséget is kiosztotta: ez a tábor ugyanis szerinte kendőzni próbált, bizonygatva, hogy ez a szó mindössze annyit tesz, hogy nem liberális, és különben is, lehet, hogy Orbán nem is azt értette rajta, amit a nyugati sajtó, Brüsszel, meg az ellenzék. Zárug szerint pedig a kormányfő nagyon is tudatosan és következetesen illiberálisozta magát és rendszerét, pontosan tudva, hogy ezzel provokál.

A politológus egyébként tanít is, ez pedig akkor tűnt fel a legjobban, amikor úgy mesélte el hallgatóságának, hogy a szingapúri hivatalnokok ugyanúgy nem tudják, mi az a korrupció, ahogy az indiánok sem tudták, hogy mi a római jog alapján vett tulajdoni viszony. Mindez azért került elő, hogy Zárug illusztrálhassa azt a sekélyessé váló kritikát, ami arra épül, hogy az illiberális rendszerek sajátjának bélyegezze a korrupciót. Vannak ugyanis korrupt demokráciák is – mondja –, Szingapúr, a talán legkevésbé korrupt ország pedig igen autoriter állam.

Zárug szerint hosszú távon ez az attitűd vezet az értelmiség pártkatonás viselkedéséhez, amely aztán vagy ugrani készülő bátor, vagy szakadék felé rohanó vak lóhoz hasonlítja a kormányt. Ezzel szemben a politológus higgadtságra intett és annak megállapítására, hogy a rendszerváltás után először van „olyan vezetése az államnak, ami nem leköveti a szovjet mintát és az összes neoliberális baromságot”, hanem megjelennek a szuverén célok a vezetésben.

Itt következett Zárug legizgalmasabb megállapítása, aki a konzervatívok konzervatívját, Roger Scrutont idézte a hirtelen reagáló, gyorsan cselekvő Orbán-kormány kapcsán: óvakodni kell attól, hogy egy kabinet a szerencsejátékos fejével gondolkodjon. Példa: a bankadó bejött, úgy gazdaságilag, mint politikailag, az ellenzék sem nagyon tudott fogást találni rajta, később ráadásul még más országok is átvették.

De – figyelmeztetett Scruton nyomán Zárug – ez a gyors siker azzal az illúzióval kecsegtet, hogy a következőkben minden gyors cselevés ilyen jól fog elsülni. Ez pedig már növeli a kockázatot és lesz rossz széria, nem lehet elkerülni, ezekre volt példa a netadó vagy a vasárnapi nyitva tartás kérdése. „Nem lehet állandóan géniuszként szárnyalni” – mondta, megjegyezve, hogy a bevándorlás kezelése viszont megint segített a kormányon, amely persze keresi is majd azokat a jól kommunikálható témákat, ahol harcos, védelmező szuverénként nyilvánulhat meg.

A kérdésre, miszerint Orbán akkor most Leviatán vagy János vitéz, Zárug gondolkodás nélkül Leviatánt mondott, igaz, ugyanilyen gyorsan hozzátéve, hogy ettől nem kell félni, mert leviatán ébredése nélkül talán ki sem mondhatnánk, hogy a rendszerváltozás óta polgár pert nyert bankokkal szemben. „János vitéz kapcsán már inkább folklórt érzek” – mondta, mire Bencsik megjegyezte, hogy a beszélgetés végére pont olyan lett a hangulat, mint a Demokrata szerkesztőségében, amikor a politológus egy kicsit erősebb cikket ad le.